Aki még nem ült repülőn kisbabával, annak biztosan fogok tudni újat mondani, aki viszont ült, az csak saját útjával szembesülhet. Persze azon is múlik mikor voltál utoljára gyerekkel, mert a biztonsági szabályok folyamatosan változnak, amit még pár éve lehetett, ma az már főbenjáró bűn.

Én immár közel hét éve jövök-megyek csecsemőkkel repülőgépeken, és megpróbálom kihasználni, hogy 2 éves korig ingyenes az utazás. És itt az első bibi, mert ugyan „elvileg” ingyenes, a gyakorlat azonban az, hogy néhány ezernyi forintot még az öledben ülő bébiért is lehúznak. Tehát ha extra fapados olcsó járattal mégy, előfordulhat, hogy a gyerekért közel ugyanannyit fogsz fizetni, mintha a párodat vinnéd magaddal.  Amíg ez a „nem fizetős” időszak szól (2 éves koráig), addig persze nem kap saját ülést, utána viszont teljes áron terpeszkedhet melletted már akár 2 éves 1 naposan is.

Vannak a repülőn való utazásnak érdekességei ahhoz képest, mint amikor csak más felnőtt emberek társaságában lógattad a lábad. Először is, a prority utasok után előre mehetsz, elsőre ennek biztos örülsz, aztán realizálod, hogy mindez csak addig jó, amíg a gyereked mozdulatlan állapotban leledzik, de ha már kúszik, netalán mászik, sőt, ha jár, akkor kifejezetten hátrányos megkülönböztetés. A váróban ugyanis kedvére izeghet-mozoghat, míg a repülőn szép nyugodtan kell bevárnia a többi utas beszállását. Érnek azonban még ennél pozitívabb meglepetések is. Nos tudd meg, hogy az a szabály, mely szerint nem vihetsz fel innivalót, teljesen elfelejtődik, ha porontyod van. Ez egyrészről üdvözlendő, hiszen ha nem anyatejes, akkor honnan a fenéből szerezz tápit és vizet a gépen, esetleg kanalas bébiételt, másrészről viszont nem kissé visszatetsző a többi utas szemében. Így tehát, ha rámutatsz a literes vizes palackodra, és azt mondod, a bébié, egyből továbbengednek. Jobb azért mindennek megadni a „babacsomagolását”, így lehet biztos a siker. Nekem ugyanis legutóbb a naptejemet nem engedték át, de bezzeg ha bébiételes üvegben hoztam volna… Kaja, pia ezennel pipa, neked és a babának is.

Az átvilágítást azonban nem úszhatod meg, a legnagyobb csapás, ha többször kell átszállnod babáddal, és a babakocsi nemcsak cucc cipelésre, hanem őnagysága alvására is szolgálna. Ekkor természetesen minden becsekkolásnál ki kell szállítanod, és össze kell hajtogatnod a kocsit, hogy beférjen az átvilágítóba. Ezt akkor is meg kell tenned, ha a hosszú sorban állás következtében épp elaludt, cseppet sem fogja érdekelni a reptéri alkalmazottakat, hogy ordítani fog. Mint ahogy az sem, hogy galád módon kiszakítod kezéből a kedvenc plüssét. Ez az a pont, amit még a 4 évesem is hüppögve tudott csak elfogadni, még ha csupán percekről volt is szó.

A reptéren töltött idő egyébként ritka szórakoztató, ha eltekintünk a ténytől, hogy a gyerek mindent le akar verni és ki akar próbálni az összes duty free-ben. (Későbbiekben mindent meg akar vetetni, ami még rosszabb, ha lehet.) Ha pedig óvakodsz a boltoktól, biztos lehetsz benne, hogy a reptér összes mocskát feltakarítja a földön fetrengve, az utastársak sajnálkozó vagy rosszalló tekintetének össztüzében. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy egy játszótéri felszerelésnek a sokszorosával készülj étel-ital, pelus, pótruha és mesekönyv terén. Érdekes módon játékból mi nem szoktunk hegyeket vinni, a kevesebb-több elvén egy plüss elég szokott lenni (azzal is fel lehet súrolni mindent).

Egyszer épp egyedül utaztam Olaszországból haza a két kicsivel (akkor 3 és 1 éves) és már becsekkoltunk, már átvilágítottak, mindenen túl voltunk, amikor realizáltam, hogy valahol Vilubaba eldobta a kedvenc kis rongyiját. Pánikszerű keresés után, rájöttem, hogy a külső részen történhetett a mosdó és a beléptető kapuk között. Persze ki akartam menni egy ilyen fontos dolog miatt, amit az ott dolgozók meg is engedtek, csak természetesen úgy, ha az összes cókmókomat magammal viszem kintre…Vagyis kimegyek a babakocsival, amit aztán újra összehajtogatok bla…bla…bla… Nagy boci szemekkel néztem rájuk karomon Vilubabával, másik kezemben Csimivel, és győzött az olasz gyerekszeretet. Megszántak, elhitték, hogy nem az imént átvilágított babakocsiban hagytam a bombát, és most szépen lelépek, hanem csak egy szerencsétlen anyuka vagyok, aki megpróbál a gyereke kedvére tenni. Mondanom sem kell, hogy a kapun kilépve egyből meglett a rózsaszín kis rongyocska, úgyhogy Vilubabán kívül a vámosok és én is nagyon boldog voltam, hogy hamar visszaértünk. Azt hiszem azért ezzel kár próbálkozni, mert ez a fajta engedékenység egyedi eset lehetett (szerencsémre.)

Azt tudtátok egyébként, hogy még a legfapadosabb légitársaságnál is ingyen lehet vinni egy babakocsit és a hozzá tartozó pelenkázó táskát? Biztos kötelezték erre őket, ami szívet melengető azok után, hogy egy pohár vizet sem adnak ingyen. Sőt, nem elég, hogy ingyen viheted a kocsit, de még el is tolhatod, egészen a gépbe való felszállásig (csőnél a gép bejárata melletti kis ajtón adják le, busznál pedig egészen a gép lépcsőéig tolhatod. ) Vigyázat, a visszavételről se maradj le, és ne rohanj a buszhoz, mert ez esetben a gép mellé dobálják ki a babakocsikat, néha viszont a szalagon fog megjelenni, mintha rendesen feladtad volna. Nekem volt egy olyan esetem is (azt hiszem Madridban), hogy mondták, hogy a szalagon keressem, de csak nem jött. Aztán amikor reklamálni mentem, akkor, mintha a legevidensebb lenne, mondták, hogy az nem az a szalag, hanem valami extra nagy csomagos résznél tudom felvenni. Mindenesetre némi izgalom után nagyon megkönnyebbültem, hogy nem vesztették el. Úgyhogy ne kenődj el elsőre, hanem járj utána!

Ja, babakocsihoz még annyit, hogy a három kerekű terepkocsi az szívás, mert sehol sem fog átférni. Nekem ezzel soha nem volt problémám, mert eleve kis liftű házhoz vettük Dudának a kocsit, amit azóta is használok, de láttam már sok szerencsétlenkedést a mozgólépcső szűkítőjénél és egyéb direkt kicsire méretezett helyeken a reptéren.

Ha sikerült végre felszállnunk, akkor sem könnyebbülhetünk meg, most jön csak a java. Ha nem fizetsz semmi extrát, akkor ne is reméld, hogy első ülést, netán vészkijáratnál lévőt kapsz, sőt ezeket kifejezetten tilos elfoglalnod babával (lassabban tudnának menekülni a többiek), és ha leülsz, el fognak ültetni. Bár ha nincs helyjegyünk, akkor se tolakodjunk, mert ha meglátják a gyereket és nincs tele a gép, akkor úgyis néhány méteres körzetben kiürül. Senki sem vállalja azt a kockázatot, hogy egy üvöltő csecsemő mellett foglaljon helyet önszántából. A felszállásnál ugyebár bedugul a fülünk, a babáé is, de a sírással ezt ő kiválóan kidugítja. Ha ezt meg szeretnénk előzni, akkor jobb ha itatjuk felszállás idején (csak ne rakjuk túl hamar cicire vagy ne kínáljuk idő előtt a cumit, vannak gépek, amik hosszú percekig gurulnak a földön, úgyhogy figyeljünk az időzítésre!)

Felszállás előtt még egy kedves stewardess kioszt egy teljesen értelmetlen gyerekövet, amit a sajátodra tudsz ráerősíteni. Ezt próbáld meg észrevétlenül a baba köré applikálni, akkor talán nem rúgja le egyből. Ha lerúgja az is csak azért baj, mert utána folyamatos ellenőrzésben lesz részed és a stewardess esetleg kioktat, hogy milyen felelőtlen anyuka vagy, ha nem használod az övet. Nekem egyenesen nekem szegezte a kérdést, hogy néztem-e már katasztrófa videókat repülőgép balesetekről, miközben Vilu épp kibújt az övből, Csimi pedig rettegve kapaszkodott belém, és várta a következő mesét, amivel el tudtam felejtetni egy rövid időre a diszkomfort érzését. Mondtam, hogy nem néztem, de viszont nem is fogok, aztán nem vitatkoztunk többet. Az övnél leragadva még, figyeld meg, hogy a te övedre felapplikálva, ha nem szorítod magadhoz a gyereket, akkor egy nagyobb lökés következtében nem ér-e el a feje az előtted lévő ülésig, hogy beverje? (Hogyne érne, amikor kb. hangyákra méretezik újabban a sorok közti távolságot). Ez esetben továbbra sem látom értelmét…Ha meg már a biztonsági előírásokon rugózunk, azon gondolkodott már valaki, hogyha lejön x üléshez x oxigénmaszk, akkor a gyereknek honnan lesz olyan? Na persze senkit nem akarok elriasztani a repüléstől, szerintem akkor már úgyis mindegy…

Inkább utazzunk tovább képzeletben. Ha nagyon pici a babád és szeret az autós ülésében aludni, akkor azt felviheted, és nem kell végig a karodban szorongatni, várva, hogy felébredjen, ha netán neked kéne pisilni menned. Másik opció az első ülésnél lévő gépbe szerelt mózes, én ugyan még soha nem kaptam olyat, igaz, hogy nem is kértem, de létezik.

A legfontosabb pedig, hogy ne rettegj előre az úttól! A legrosszabb, ami történhet, ha végigsírja az utat, nem mondom idegtépő…de túl lehet élni. Nekem még soha nem volt ilyen, sőt, mindig sokkal jobb volt, mint amire számítottam! A „nagyok” 3,5 és 5 évesen a 8 órás repülőúton végig eljátszottak a két plüssükkel, némi felolvasós mesés megszakítással. Persze van az a korosztály, amivel a legrosszabb repülni (aki már mozog, mászik, de még nem igazán köti le semmi ölben ülős játék vagy történet hosszan.) Úgyhogy utazz minél hamarabb a kicsivel, és ha rákapsz az ízére, akkor átvészeled azt a sanyarú egy évet is, amikor igazán nehéz vele a felhők fölött.