Természetesen a címben feltett kérdésre nem fogok tudni egzakt választ adni, hiszen mindenkinek mások az igényei, de azért van néhány körülmény, ami mindenki számára egyértelműen fontos. Most, hogy immár jó ideje mindenhol EU szabványos játszótereknek kéne állnia értetlenül állok azelőtt, ha egy játszótér nincs jól elkülönítve a főutcától, nincs rajta egy csepp árnyék vagy éppen egy csap sem, a mellékhelységről nem is beszélve. Elvileg a játszótereket szakemberek találják ki, akiknek az a fő feladatuk, hogy biztonságos és a gyerekek számára jól hasznosítható legyen, sokszor azonban olyan hibákat követnek el, aminek a levét a később odajáró családok isszák meg.
Nem akarok telhetetlen lenni, mert Magyarország „játszótér nagyhatalom”. Mondom ezt annak tudatában, hogy számos hazánkbeli, nagyváros játszóterén fordultam meg, és mióta gyerekeim vannak külföldön is önkéntelenül észreveszem, ha játszótérrel találkozom. Ezért siralmas például, hogy Rómát végigjárva egyetlen nyeszlett kis játszóteret láttam csak (a belvárosban). Ezzel szemben a spanyol fővárosban, Madridban a belvárosban is több egész pofás játszó van, (ahol csak általában az árnyék hiánya szab határt a játékidőnek).
Szóval nem állunk rosszul, nálunk a belvárosban is több használható és szerethető játszótér van, elég csak a Károly kertet, a Szabadság teret, a Honvéd teret vagy az Olimpia parkot említenem. Ezekben egységesen pozitív, hogy a játékok mellett gondoltak a természetbe vágyókra is, és ezért egy kis parkosított mikrokörnyezetet megteremtettek a betondzsungelben. A Szabadság térit leszámítva (ami a leggagyibb ezek közül, csak azért vettem bele, mert a belvárosban van), mind körbe van kerítve, van folyó víz, és még vécézési lehetőség is, ami sajnos ritka, mint a fehér holló, ezért különösen nagy szó! Az sem ártana, ha ingyenes lenne, mert sokan nem szívesen fizetik ki, ha a gyerek a parkban töltött idő alatt háromszor riaszt poénból, hanem inkább a bokrokban végzik a dolgukat, ami lássuk be, nem a leggusztább, de persze, ha nincs más…
Kicsit szemléljük meg a játszóterek játékait is, és azt, mégis kiknek találták ki az adott helyet? Én olyan szívesen lennék játszótéri teszter (mint ahogy hotelek játszószobáiba is meglehetősen sok ötlettel tudnék szolgálni)! Csak ráereszteném a gyerekeimet pár órára, és máris megmondanám melyik miért és kinek nem ajánlatos.
Például nemrég épült a környékünkön a RAM mellett egy szuper egyedi és kreatív játszó, a Bóbita. Irtó jól néz ki, és ötletgazdag, de kiírnám, hogy 2 év alattiaknak tilos a belépés. Még nekem is, aki már szinte semmin sem aggódik, egy folyamatos stressz forrás, amint Vilu (1,5 éves) odamegy a mókuskerékhez, amiről a nagyok lelökik, vagy a hajóhoz, aminek meg minden oldalán beeshet, épkézláb játék pedig nincs az ő korosztályának. Ezzel szemben a nagyok nagyon szeretik, mosdó is van (a RAMban), csak azt nem értem, hogy a kertnek miért erre a kicsi részére rakták, mert tér, az így egyáltalán nincsen, ezért mindig tömegnyomor van, ami még kevésbé teszi vonzóvá a szememben.
Ami azonban ennél sokkal rosszabb (hiszen itt legalább van célkorosztály) az, ha összekeverik egy játékon belül, hogy kinek való. Csak egy példa: a csúszda fellépője olyan távol van egymástól, hogy 4 év alatt tuti nem tud felmenni, a csúszda viszont olyan kicsi, hogy 4 év feletti tuti nem akar majd lecsúszni rajta. Ezt például a Városligetben az Állatkert előtti játszón nagyon szépen megoldották, (megy ez, csak akarni kell), és ott két egymáshoz közel eső játszótéren kialakítottak egy kisebbeknek és egy nagyobbaknak való részt.
Nekem az kifejezetten tetszik, ha egy játszón különböző korosztályok is jól el tudnak játszani (nyilván minden többgyerekesnek ez tetszik, az egy gyerekeseknek meg talán inkább a célirányosabb). Többgyerekesek kedvence például a Duna parti játszótér, amit nincs egy éve, hogy felújítottak. Igazán jól sikerült, bár árnyék nem sok van, csap viszont végre igen, és az elkerített részen túl pedig melléépítettek egy focipályát és egy csimpaszkodós mászókát is. Az egész nagyon jó, leköti bébitől a kamaszokat, egyet kivéve, ami egyszerűen nem fér a fejembe! Az, hogy miért kellett eközé a két rész közé beterelni a biciklisávot, ami azelőtt is, azután is a Duna parton halad? Ezt úgy kérdezem, hogy én is szoktam arra haladni biciklivel, és magam is elfelejtek lassítani, mert ki gondolná, hogy majd gyerekek fognak erre átfutkorászni?
Egy gyerekkel evidens volt, hogy a Szent István parkba járok, mert közel van, kellemes, parkos, jó hangulatú (bár a játszótere túl van dimenzionálva), aztán a második gyerekem születése után átszoktam egy kevésbé stresszes helyre. Olyanra, ahol megtalálom mind kettőt, nem eshet be stikában a szökőkútba, és nem kell a homokozó közepén tigrisugrásban körbetáncolnom a hajót, ha nem szeretném, hogy leessen a gyerekem. Azóta persze időnként visszajárok, de nem azért mert csökkent volna a felsorolt veszélyforrások száma, csak már én is lazább lettem. Pedig sokszor nem látom mindet, de abban biztos lehetek, hogy a három nagyobb nem fog kimenni (bent pedig nagy bajuk nem lehet), így aztán csak a kicsit kell követnem.
Lakhelyileg olyan ritka szerencsés helyzetben vagyok, hogy otthonról kényelmes gyalogtávra 7 játszótér is található. Így aztán könnyű a dolgom, mert van „téli játszóm”, amin alig van árnyék, van „az eső utáni”, amin minden hamar megszárad, mert nincs egy fa sem, és minden le van fedve azzal a játszótéri talajjal, amin nem üti be magát a gyerek és még a vizet is magába szívja. Aztán van a „sok gyerekes”, ami körbe van kerítve, és elég pici ahhoz, hogy teljesen átlássam, a „multifunkciós”, ahol a játszótéren kívüli parkos részben a nagyok is jól érezhetik magukat, kedvükre bicajozhatnak, görkorizhatnak, esetleg focizhatnak, kosarazhatnak, a „dagonyázós”, ahol szinte minden játékot nagy homokozó ölel körül, ezért oda akkor megyünk, ha nagy meleg van és sarazni akarunk.
Itt jönnek be a különböző (elsősorban anyai) igények. Mert ugye van, aki azt szereti, ha a homokozó hívogatóan nagy, hiszen, ha oda letelepszik szemünk fénye, akkor aztán nyugodtan lehet üldögélni a szélén, vagy csak csevegni ( élőben vagy virtuálisan) a többi anyukával. Van, aki viszont irtózik attól, ha gyereke koszos lesz (mert milyen lenne a homokozóban), és tűsarkúban hívogatja a fodros szoknyás lánykát, vagy fehér nadrágos kisfiát, hogy jöjjenek inkább libikókázni egy jót. Van, aki szereti, ha gyermeke kihívásokkal szembesül, és egyre ügyesedik, (nem baj, ha néha leesik, abból is tanul címmel)és van, aki a totális biztonságra hajt, ahol még egy kósza hinta sem kólinthatja fejbe a kis porontyot, nem hogy még egy körforgó álljon a tér közepén, gonoszul csalogatva a kicsiket.
Az Olimpia park például remek, de főleg a mászós típusoknak, mert a homokozósok inkább a Honvéd teret válasszák, de például a Városligeti (Ajtósi felöli elkerített) szerintem az egyik legszuperebb játszó egész Pesten (jól felszerelt és elég biztonságos is), csak nincs úgy felkapva, mint a most épültek.
Hogy ne csak pestieket említsek: A Rumini például nekünk kicsit csalódás volt, pedig még a mesét is olvastuk. Szép kivitelezésű, csak kevés a játék, és az se túl sokáig köti le az érdeklődést. A Vuk például nagyon tetszett, ott volt néhány újdonság az átlaghoz képest. Aztán van az az ódon csúszdapark a Gellért hegyen, ami már az én időmben is létezett, semmi nincs, csak 5 csúszda, mégis imádják, szemben a Hajógyári sziget csúszdáival, amik nyáron használhatatlanok, mert valami okos, kitalálta, hogy fémből legyenek, és úgy felforrósodnak, hogy a bőrödet is otthagyod.
Egyébként az átlagjátszóteret egész hamar kinövik sajnos, és a fiúknak egész más igényei vannak, mint a lányoknak (mily meglepő). Nálunk most az a menet, hogy Duda (7) aktívan unatkozik és minden 5. percben megkérdezi, hogy mikor mehetünk már haza (várom, már csak pár év, és egyedül hazaeresztem), Babci (6) boldogan csimpaszkodik minden jobbfajta mászókával megáldott helyen, vagy hintázik, Csimi (4 lesz) homokozgat, szerepjátékozva futkorászik (velem) vagy hintázik, Vilu (1,5) pedig valamennyi játékot randomban kipróbálja.
Úgy 5-6 éves kortól lesz igazán fontos, hogy kint legyenek a barátok is. Bölcsis korosztálynak édes mindegy ki van kint, úgyis egyedül, vagy veled játszik, az ovisok hamar ismerkednek, de néha már nyafognak, ha nincs ismerős, de sulisként a barátokkal igazi élmény a játék. Ekkor viszont a játszótéri játékok erősen szerepüket vesztik, és egy nagyobbfajta bokor, vagy egy futballpálya sokkal vonzóbbá válik a gyerekek szemében. Ne is beszéljünk a még nagyobbakról, akiknek a játszótér egyenesen az unalom forrása lesz haver nélkül. (Duda korán érő típus ebből a szempontból.)
És itt említeném meg, hogy jó lenne egy kicsit többet gondolni a nagyobbakra is, mert rendezett focipálya, görkori/gördeszka pálya (mondjuk legalább olyan, mint az Erzsébet téren), esetleg biciklipálya (ami a Városligetben még létezik, de rendkívül lepusztult állapotban) nem igazán akad. Ha az a cél, hogy a kamaszok ne minden iskola utáni idejüket egy kütyü társaságában töltsék a szobájukban, hanem kimozduljanak a szabadba, akkor ehhez tárgyi feltételek is kellenek. Tisztelt várostervezők, rájuk is gondoljanak, ne csak a kicsikre!
Összességében azonban, azt mondhatom, hogy fővárosiként pozitív a helyzet, és az önkormányzatok egyre inkább számolnak a gyerekesekkel. Azt azonban, hogy kinek mi tetszik, mindenkinek a saját gyerekének (vagy magának) kell kiválasztani, az univerzális ugyanis nagyon ritka, mindenkinek tökéletes pedig nem létezik.
