Laszlo Family Adventures

Az utazó család

Hogyan éltük túl a tengerentúli repülőutat 4 gyerekkel?

2018. szeptember 18. 01:49 - Akuci

Tudom, most jönnek majd az olyan kommentek, hogy „Gyerekkel nem kell utazni, jó azoknak a Balaton is.” vagy „Minek kínozza a gyerekét és főleg másokat?” – de ezeken én inkább tovább ugranék, és arról szeretnék írni, hogy ha mégis úgy érzed, el kell utaznod, és van már néhány gyermeked, akkor mik segíthetnek a hosszú út során.

 

repulo10.jpg

 

Én például összevásároltam minden vonzóbb kifestőt, foglalkoztatót, kinek-kinek korosztályához mérten. Aztán vittünk mesékkel és zenével teli mp3 lejátszókat is. Ám utólag úgy érzem az én szórakoztató arzenálom igen levés lett volna, ha a gépek nem nyújtottak volna olyan széleskörű választékot, mind fimben, mind játékok terén.

 

Amikor én voltam gyerek még zsírkrétát és felfújható repcsit adtak, ma meg minden ülés háttámlájában kb 50 féle filmből lehet választani, vagy 20 fajta számítógépes játék áll a játékos kedvű utasok rendelkezésére, amellett hogy természetesen egy rakat rádióadó is akad a választékban. Itt látszik igazán a fapadosok és a nemzeti légitársaságok közti különbség. Ez utóbbin nem lehet a háttámlát hátra dönteni, és a fél kézipoggyászod az elemózsiáddal van tele, míg egy „rendes” gépen adnak párnát, takarót, enni, inni, és jóval nagyobb az ülések közti hely is. Egy fapados tényleg olyan, mint egy kis Polskival elutazni az északi tengerhez, lehet, de ritka kényelmetlen.

Miután az utóbbi napok gyomorgörcse az utolsó órákban kulminálódott bennem, egy igazi megkönnyebbüléssel ért fel feladni temérdek bőröndünket, (amit át is pakoltattak a túlsúly miatt) majd a reptéren egy olyan jegyellenőrhöz kerülni, aki kedélyesen elcseverészett a gyerekeimmel, megadva a kellemes alaphangulatot az induláshoz.

 

Ezután a tranzitban már csak hab volt a tortán, hogy az unikumot kínálgató kislány „ráadás” pálinkával kínált, mivel voltam olyan kedves, és köszöntem neki (állítólag itt azt senki nem szokott). Szóval miután az összes gyermekem kipróbálta a tester kölnik nagy részét, belazulva és boldogan indultunk a gépre.

Azt hittem, az hogy nem szívesen adja a gép egymás mellé a helyeket, csak a fapadosok specialitása (hogy fizess extrát), de itt is sikerült hatunkat úgy ültetni, hogy az egyik hármas közé beékeltek egy ismeretlen utast. Röpke 100 dollár lett volna átcserélni. Miután láttuk a helyzetet, úgy döntöttem, kár erre pénzt áldozni, majd berakom Vilma és Csimi közé, és a szerencsétlen úgyis sírva fog menekülni közülünk. Aztán a helyzet megoldódott, mert szabad maradt a hely.

A Lisszabonba tartó 4 óra volt a legnehezebb. A gyerekek olyanok voltak, mint egy zsák bolha, még nagyon fel voltak ajzva az utazás izgalmában. A két nagyobbal persze nem volt igazi gond, hamar rácsatlakoztak a rajzfilmekre és játékokra, de a 4 éves Vilmát ezek még egy percig sem kötötték le. Csimi és Vilma így aztán ide-oda röppentek a két sor között, hol színezgettek kicsit, hol mesét olvastunk nekik, de igazán nem voltak hosszan nyugton. Ez az előttünk ülőket módfelett bosszantotta, pedig gyerekeink igazán nem a legrosszabb formájukat hozták. Többször szóltak is sűrű fintorok között a stewardessnek, aki így kénytelen volt ránk szólni emiatt. Az út konzekvenciája az volt, hogy a kicsiket fogjuk a hátsó sorunkba ültetni, mert így a ki-bemászkálás során minket rugdosnak meg, és nem mást.

Lisszabonban egy csodás este eltöltése után reggel újra nekivágtunk egy dupla ilyen hosszú útnak, amely szerencsére kellemesebbre sikeredett. Szerencsére előttünk is gyerekesek ültek, így aztán senki nem szólhatott be a másiknak, és így kellemes status quoban utaztuk végig az utat. Emellett a gyerekeink is nyugodtabban viselték a fáradalmakat. Mondjuk ez nem azt jelentette, hogy nyugodtan olvasgattam a könyvemet, de az még belefért, hogy az újságomból néhány cikket végigfussak.

Annak viszont nagyon örültem, hogy Marcitól eltérően nem kellett további 6 órát még aznap legyűrnünk, hanem 2 napos pihenő állt előttünk. A nagyok nagyon szépen segítettek a négy hatalmas bőrönd hurcibálásban, így aztán a taxihoz vezető út szinte meg sem kottyant nekünk.

 Volt azért egy minimális félsz bennem, hogy hogy fogom megoldani egyedül a néggyel a helyváltoztatást, de aztán rájöttem, hogy ebben az országban minden megoldható, csak pénz, nem kevés pénz kérdése…

utazas20.jpg

Az utolsó repülőutunkat az American Airlines járatán tettük meg San Franciscoig, ami 6 órát vett igénybe. A gép ugyan sokkal kevésbé volt kényelmes és felszerelt, de mivel nagyrészt éjszaka utaztunk, így majdnem mindenki végig aludta az utat. A két kicsi az én ölembe dőlve, Babci önmagába roskadva, Duda pedig nagyon szenvedve. Egyébként ezen a gépen ugyan nem volt mindenkinek saját képernyője, de valami telefonos applikációt le lehetett tölteni, ami a gép filmjeit sugározta. Én ezzel a lehetőséggel nem éltem, lévén, hogy csak egy mobil volt nálam, és az is a lemerülés szélén.

Összességében nehezebbre számítottam, az utak egyre könnyebbé váltak, ahogy a gyerekek akklimatizálódtak a helyzethez. Mondhatnám, így terveztük, hogy ennyi megálló legyen San Francisco-ig, de ez nem igaz. A véletlenek és a saját szeleburdiságunk nyomán vettük meg előre a repülőjegyet Miamiba (bárhová, csak Usa legye címszóval), és csak utána derült ki, hogy a kontinens másik partjáról kell megkezdenünk szárazföldön az utunkat. Mégis jobban jött ez így ki, mintha egybe kellett volna átvészelni a 14 órás utat Európából. Nem mondom, hogy holnap boldogan újra csinálnám, de egy év múlva, úgyis sor kerül rá, csak akkor még az óraátállítás is nagyobb kihívást fog jelenteni.

14 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr9914245661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sequoyah 2018.09.18. 16:46:48

Miamiban megallni csak hogy pihenjetek az eleg komoly kerulo... Europabol San Francisco kb pont olyan messze van mint Miami, kb fel oraval lett volna tobb, ha egybol oda repultok.
Persze ha amugy is meg akartatok nezni Miamit akkor oke. Bar ott latnivalok hijan nem erdemes csak ugy megallni, inkabb odakoltozni jo a partra vagy egy hetre.,

TCrown 2018.09.18. 17:13:37

"majd berakom Vilma és Csimi közé, és a szerencsétlen úgyis sírva fog menekülni közülünk" - egyem a zuzáját az empatikus szülőjének...

Akuci 2018.09.18. 17:25:39

@Sequoyah: Igazad van.Nem is a rövidítés miatt álltunk meg,hanem mert azt hittük,hogy onnan indulunk tovább a lakóautónkkal, és valószínüleg rosszul fogalmaztam meg.Az volt a lényege,hogyha már ilyen bénák voltunk, hogy megvettük a Miamiba szóló jegyet,de mégis San Franciscoba kellett jutnunk,akkor nem mentünk aznap tovább a férjemmel együtt.Miamiban pedig tényleg csak strandolni lehet.

Zsuzsi25 2018.09.18. 18:37:31

Ti?????inkább a többi utas hogy élte tul???

aluf 2018.09.18. 19:23:25

Vajon némelyek miért gondolják, hogy családjuk ártalmait egy kb. 200 fős közösségnek is tűrnie kell. A dohányzás nemrég ment ki a szokásjogból akkor is ilyen kedvesen türnék ha valaki gyermekeikre fújná a füstöt.

hülyegyerek12 2018.09.18. 23:28:56

Köszönöm istenem, h nem mellettem ültök, de az h büszke vagy arra, h elbaszod más emberek utazásád, hát csak gratulálni tudok :) igazi punk vagy :)

hülyegyerek12 2018.09.18. 23:39:33

Én a múltkor szoptam be egy hozzátok hasonló családdal. Tényleg pihenten akartam érkezni NY-ba, ezért -bár nem szoktam- BC jegyet vettem. Megérkezett mellém a CSALÁD (meg voltam győződve róla, h a kisgyerekesek legalább a BC-ban nem szopatnak) és 15 percen belül sírva könyörögtem a staffnak vmi nyugodt helyért. Persza a gép fullon volt, így a kollégámmal két igazán kretén gyerek sivalkodását hallgattuk 8 órán keresztül. Amúgy be is buktuk a projektet, de ez nyilván nem csak a fos utazás számlájára írom, mindazonáltal a családok ha lehet, utazzanak már az economyn, ne basszák el az utazásom, ha már plusz pénzt fizettem... Vagy legyen családos kabin, leszarom, de ha még egyszer, ezeknek a féregkreténeknek az okoskodását kell hallgatnom 9 órán keresztül, inkább eret vágok... addjátok tovább, köszi :)

novicia82 2018.09.20. 20:50:58

Azért ez elképesztő, hogy a reakciók nagy része arra irányul, hogy minek utazik (él) az, akinek gyereke van? Tulajdonképpen nem értem, mit is keresnek ezek a kommentelők itt, ezen a blogon???
Emlékeztetőül: ő is gyerek volt, az anyja őt is megszülte, ő sem volt egy robot, aki némán és csendben végigülte a gyerekkorát, nehogymár urambocsá, zavarjon más felnőtteket, akik szintén elfelejtették, hogy voltak gyerekek. Kérdezze már meg az anyukáját, biztosan megerősítik a szavaimat...

Nagy recpect annak, aki x vagy y darab gyerekkel sem ül otthon a négy fal között, hanem elindul, megmutatja a gyereknek a világot. Mi is járunk étterembe a 3 gyerekkel, nyilván olyan helyekre, ahol erre be vannak rendezkedve.
De egy repülőn nehéz elkerülni ezeket. Habár tényleg jó lenne, ha lenne "gyerekes" és "nem gyerekes" részleg, amíg ezt nem oldják meg a légitársaságok, addig javaslom az empátiát és a toleranciát.
A legtöbb normális szülő arra törekszik, hogy a gyerekei ne zavarjanak másokat, és ahogyan olvasom, ez itt sikerült is.
Amikor mi 3 gyerekkel repültünk (fapadossal), a két nagyobb mesét nézett laptopon, a legkisebbnek (9 hónapos volt akkor) úgy variáltam át a napirendjét, hogy az alvás beleessen a repülőútba, és nem is volt semmi gond.

Feltételezem, hogy a negatív hangnemben kommentelőknek nincs gyereke, azért ülnek ilyen magas lovon. Ha majd lesz gyerekük, kívánom, hogy az embertársaik empátiával és türelemmel forduljanak feléjük.

Akuci 2018.09.22. 00:51:36

@novicia82: Egyetértek veled, én sem értem, hogy egyáltalán miért olvassa az, az ilyen típusú blogokat, akinek nincs gyereke. Biztos nagyon unatkozik, és hát valószínűleg lesz még ő is a "másik oldalon". Itt nagyon rozoga wifi, ahonnan írok, úgyhogy egyben reagálnék az előző kommentedre is. Igen, nekem is sokan mondták, hogy a három gyereknek nem olyan jó a dinamikája, mint a 4-nek. Nálunk ez csak annyiban nem igaz, hogy a 3 lány-1 fiú arányban a 3 lány közül gyakran kiszorul még így is 1. Sajnos nem tökéletes a nemek eloszlása. :-)
Egyébként 2 után nálunk is gondolkodott a férjem örökbefogadásban, úgyhogy nem teljesen ismeretlen a gondolat előttünk sem, de aztán mióta ilyen sokan lettünk, ez lekerült a napirendről. Biztosan furcsán fognak a legtöbben nézni rád, de ez csak a te és a férjed döntése, és ha ti így akarjátok, akkor szerintem tedd, amit a szíved diktál. Nálunk például a 2 nagy különböző iskolákba járnak, és minden alkalommal el kell mindenkinek magyaráznom, hogy miért döntöttünk így (a tanítók miatt). De soha nem ingok meg az elhatározásomban, csak azért, mert mások megkérdőjelezik azt a háttérinformáció ismerete nélkül, vagy csak szimplán csodabogárnak néznek.

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2018.09.25. 18:01:13

@hülyegyerek12: Talán mert ők is fizettek a BC jegyért, hogy kényelmesen utazzanak :)

ribizlifozelek · http://ribizlifozelek.blogspot.com/ 2018.09.25. 18:02:15

Remekül bírtátok az utat, gratulálok!

A belépésnél nem volt gond?

Akuci 2018.09.25. 21:27:58

@ribizlifozelek: Szerencsére nagyjából minden rendben ment.Egy sonkás szendvics miatt ugyan kicsit átkutattak (nem lett volna szabad húst áthoznunk a határon), de az Estákkal és más egyebbel nem volt gond.

L.A.dr 2018.10.17. 22:30:11

@hülyegyerek12: Te tényleg nagyon hülyegyerek vagy! Empátiából, toleranciából és emberségből elégtelent kaptál. Egyszer egy barátunk szomszédja becsöngetett hozzájuk, és kifogásolta, hogy a gyerek nagyon ordít, és csináljon már a szülő valamit vele. Mondta erre az anyuka mosolyogva: rendben van, bemegyek, és agyonlövöm. Úgy látszik, te is ezt szeretnéd - remélem, az élet majd megtanít rá, hogy lehet így is élni... csak nem érdemes!

hülyegyerek12 2018.10.18. 21:53:48

Nekem is van egy sztorim... Egy barátom kiadja a lakását -egy közismert nemzetközi oldalon keresztül- a lakás jellegéből adódóan többnyire angol legénybúcsús társaságnak. Ezek a csávók nyilván végigüvöltik az estét, ha kocsmában töltik az időt, akkor valszeg csak a reggelt. A haveromat kb minden nap felhívja egy kismama, h a gyereke (2-3 éves) nem tud aludni a paraszt angolok miatt. A barátom is mindent megtesz, folyamatosan figyelmezteti a vendégeit, h kussoljanak, mert kisgyerek van a szomszédban, persze kurvára leszarják 10 órával később. Sztem ez parasztság, sajnálom a kisgyereket, nem tud pihenni, mint ahogy én sem tudtam, egy vele egykorú miatt pedig külön ezért fizettem felárat... hátha. Mindkettőről azonos a véleményem, hagyjuk már egymást békén, mindenkinek más igényei vannak.
süti beállítások módosítása