utazás gyerekekkel

4 gyerekkel szép az élet

Cipekedek, tehát (anya) vagyok

2015. október 07. - Akuci

 Nem csak az anyák cipekedhetnek persze, de az tény, hogy például az egyetemista évek időszakának még csak foszlányaiban sem dereng, hogy a mindennapokat a pakolás és cipekedés teszi ki. Ugyan már, hiszen emlékezetesebb esemény, ha az ember egy nagybevásárlást csinál, vagy bútort pakol, netán több bőrönddel utazik.

Ma már ezek (4 gyerekkel) nem a mindennapokból kiemelkedő, ritka pillanatok, hanem a mindennapok részei. Nem emlékszem arra, mikor volt olyan, hogy a szemeteszsákon és babakocsin kívül még ne vittem volna néhány elengedhetetlen göncöt magammal. Amikor pedig azt a luxust engedhetem meg magamnak, hogy kizárólag férjem társaságában töltök néhány órát, és nem viszek magammal táskát sem, olyan érzés, mintha elfelejtettem volna valamit (ha mást nem, a gyerekeket).

 Kezdem ott, hogy már egy gyerekkel megszakad az ember lánya, mert persze ha autóval megy és elalszik az édes, akkor kizárólag ülésestől veszi ki (plusz 5 kilo, lemértem), és akkor még ott van a sok sallang, ami egy kisbaba elengedhetetlen velejárója (pelenkázó táska tele: pelussal, popsi kendővel, büfi kendővel, étellel, cumival, itallal, pótruhával…ja és játékkal). Gondos anyák pedig ezek nélkül nem indulnak útnak, ugyebár? Gyalogosan a hátamon a zsákom és a fél lakásom - még viccesebben tud kinézni. Én például konkrétan úgy nézek ki, mint akit egy hétre elűztek otthonából, de erre kellőképpen felkészült hideg élelemmel és ruhával is.

 Tehát már az első gyereknél megszakadsz. Ha babakocsizol, akkor annak mindkét fogantyúján lóg minimum egy-egy zacskó, mely homokozókat, labdát, vagy pékárut rejt. Hetente egyszer pelenkahegyek, piacozáskor pedig több kiló gyümölcs teszteli a kocsidat, hogy vajon, elég jót vettél-e? Ezúttal közlöm, az enyém a világ legjobb babakocsija. Volt, hogy három gyerekkel száguldottam vele haza a Margit szigetről szakadó esőben (mind benne volt), és 7 év alatt mindössze a kerekeit kellett lecseréltetnem. (Vigyázat, babakocsi szervizt találni sem egyszerű, még Budapesten sem!)

Az első gyermek után ugye jön a kisebb, aki, attól függően mennyi a korkülönbség vagy rajtad csimpaszkodik különböző típusú hordozókendőkben (nyúlós, kötött, kapcsos stb…), vagy megkaphatja a babakocsit, amennyiben az előző elég érett és nagy hozzá, hogy lemondjon róla. Ha csak te gondolod, hogy elég nagy, lesz egy pár nehéz órád (napod, hónapod), aztán később veszel egy testvér fellépőt/testvér babakocsit, vagy az egyiket mindig hurcolod magadon.

Aztán, amikor nem siettek sehova, csak idillien a játszótérre bandukoltok, akkor bepróbálkozol az igazi magyar specialitással, kis kínai hátszéllel, (nem értem miért nem vették fel a hungarikumok listájára), a régi jó öreg műanyag kismotorral! Állítólag az Eu-ban sehol sem engedélyezik, mert olyan balesetveszélyes (fogtörés, arcsérülés), de nekünk mégis ő, vagyis a kismotor a szívünk csücske.

Duda olyan 2 évesen kezdett érdeklődni iránta, Babci azonban hamarabb motorozott, mint járt volna, nevezetesen 10 hónapos volt, mikor a háromsaroknyira lévő játszótérre elhajtotta magát. Ebből is van persze sok változat (a nyuszis tényleg nagyon borulékony), a miénk stabilabb, és van egy belső tárolója az ülés alatt, ami pont az egy-két éveseknek óriási pakoló élmény (az anyai minta ugye.)

Ekkor már a babakocsi mellé, ami lényegében már csak a cuccokat szállítja, jön két kismotor és a két gyerek ruhái. Családi specialitásunk, hogy a motorok fogantyújára madzagot kötök, amivel fellógathatók a babakocsira. (Karácsonyfára hasonlító látvány). Aztán, ahogy nőnek a gyerekek kinövik a kényelmes és pillekönnyű műanyagcsodát, és illendő váltani valami komolyabbra. Nekünk a tricikli és társai nem jöttek be (nem lehet eleget pakolni bele, hajtani meg úgysem hajtja). Úgyhogy a szintén magyar kiadásban is létező és utóbbi években szupernépszerű futóbicikli következett. Mint mindenre, erre is kis idő, mire ráérez, de aztán huss…futhatsz utána. Ha eddig nem tanulta volna meg, hogy hol kell megállni, most aztán kiabálhatsz a távolból. Tényleg ultra hasznos kis szerkezet, egyrészt sokkal könnyebb, mint egy bicikli, így akár a babakocsidat is megterhelheted vele, ha csemetéd elfáradt, másrészt tényleg extramód fejleszti az egyensúly érzéket, amit először akkor fogsz igazán tapasztalni, amikor megkapja az első igazi biciklijét.

Meg kell jegyeznem, hogy én a futóbiciklis időszaktól kezdve nem vettem fel járművet. Mielőtt elindultunk, mindenki eldönthette mivel jön, és azt végig kellett vinnie az úton. Ennek a vasszigornak persze gyakorlati okai voltak, egyszerűen nem bírtam volna egy kismotort, egy futóbiciklit és még egy csecsemőt is cipelni. Amikor pedig az első gyermek eléri a (nálunk) három és négy éves közti kort, jöhet az igazi kétkerekű! Tényleg igazi, mindenféle pótkerék nélkül, hiszen a játszótéri próbálkozások alkalmával meggyőződtem, hogy hamar menni fog ez.

Ugye mindenki emlékszik még, amikor apukája lobog utána a seprűnyéllel, miközben sűrűn kiáltozza a „fékezz, tekerj, pedálon a lábad” vezényszavakat? Nos, nálunk a seprű teljesen kimaradt, és röpke 1napnyi-1 hétnyi (kinél hogy) gyakorlás után sikerült teljes értékű közlekedési eszközzé fejlesztenünk a biciklit. Azóta is imádjuk, és óvodába, iskolába, és hétvégén is azzal közlekedünk, ha az időjárás is engedi. idén ősszel Csimi is megörökölte Duda első biciklijét, így aztán a kis karaván úgy néz ki, hogy három kisbicikli cirkál egy bucira tömött babakocsi körül, amiből Vilubaba mosolyog ki, mind a négy fogával. Én pedig hol futok, hol hátramaradok az utolsóval, mindenesetre, amikor hazaérünk, a játszótéren levetett mellényhalmok, elemózsiás zsákok, iskolatáska és plüssállatok rengetegétől gyakran alig férünk be a folyosó ajtaján. Persze ez nem különleges, ennyi gyerekkel, ugyebár?

 Most pedig a szó átvitt értelmében veszem hátamra a batyum, és mint az életben már oly sokszor tettem ezt,költözöm. A 4gyerekkelszepazelet blog ezentúl a blog.hu berkein belül folytatja útját.

Új címem a következő lesz:  4gyerekkelszepazelet.blog.hu  

 Várlak szeretettel az új helyen bennetek, kedves blog olvasóim, és jövök az újabbnál újabb témákkal!

Találkozunk a Blog.hu-n!

 Akuci

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr617948362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.