utazás gyerekekkel

4 gyerekkel szép az élet

Apa születik

2015. december 08. - Akuci

 

Ahol sok gyerek van, ott mindig az anyát ajnározzák. –„Fantasztikusan bírod, le a kalappal!”- hangzik a dicséret, de igen ritkán hallani, hogy hímnemű társa is hasonló ovációban részesülne, pedig neki is része van a dologban, legalábbis jó és sok esetben így van.

Nálunk például, mióta ilyen népes lett a család, Marci kifejezetten kiveszi a részét minden tevékenységben, és nem csak a „besegít” kategóriában játszik. Persze nem volt ez mindig így, egy férfinek is apává kell érnie, és az érési folyamat náluk nem ott zárul, hogy kipottyant az első utód. Esetünkben az első gyerek problémamentes „mintagyerekként” élte életét, így nagyon sok segítséget nem is vártam pluszban (szinte unatkoztam egy csecsemő mellett). Marci, mint egy rendes apuka foglalkozott őfelségével, de mivel igen anyás volt a szentem, apa kicsit kiszorult a „kiscsaládból”, amikor jelen voltam. Éppen ezért, néha el kellett mennem (ami eleinte nehezemre esett, később kifejezetten jól esett), és akkor a két fiú kitűnően megvolt együtt.

apas3.jpg

Második gyermekük születése aztán beindította a verklit, lévén nem olyan és nem akkora lakásban laktunk, ahol szerettünk volna két gyerekkel. Ennek megfelelően apa beindult, talált egy padlásteret, átalakította, engedélyeket szerzett be és fél év alatt megteremtette otthonunkat, ahol azóta is tengetjük napjainkat. Ez így két sorban leírva elég egyszerűnek tűnt, de nem volt teljesen az…Bár Marci is igen aktív és gyors, azért némi nehézséget jelentett az építkezés felügyelete napi 8 órás munka mellett, miközben nekünk nyár elején ki kellett költöznünk az előző lakásból. Összességében ugyan nem sok a fél-egy év, de amikor a gyerek mondjuk másfél éves és alig látja a papáját, mert ő munka után az építkezést felügyeli, akkor sok. Így aztán nem csoda, hogy még egy anyás gyerekünk lett, aki szinte le se szállt az ölemből önszántából.

Apa, mikor visszatért a régi kerékvágás, és beköltöztünk kis lakunkba már nehezen oldhatta csak fel a jeget. Ördögi kör, hiszen a gyerek anyát akarja, ettől apának elmegy a kedve, hogy annyit puncsoljon, hiszen ő mindig csak „másodrendű” marad.  Aztán jött, hogyha anya elmegy pár órára, akkor a „nincs ló, jó a szamár is” alapon elfogadjuk apát is. Meg kell mondjam Marci harciasan küzdött első két gyermekünk kegyeiért, de viszonylag mérsékelt sikereket könyvelhetett csak el. Utólag nem tudom ludas vagyok-e a dologban, mindig azt hallottam Marcitól viccesen, hogy „Túl jó vagy, ezért nem tudok veled versenyezni”. No abban nem akarok rosszabb lenni, hogy játszom velük, vagy megteszem, amit kérnek, de az biztos, hogy tudatosan nagyobb teret kell hagynom másnak is, ha nem az a célom, hogy kizárólag engem fogadjanak el a gyerekeim. Ez vonatkozik a nagyszülőkre is, ahol különösen el kell engednie az anyának azt az érzést, hogy az egyetlen üdvözítő nevelési mód az övé…végül is a többiek is mind jót akarnak, csak más a kivitelezés módja. (Ez még megér egy külön posztot.)

 Visszatérve kis családunkhoz a várva várt és sietősen érkező kis koraszülött „Cuki diktátor” személyében végre megszületett a nagy könyvben megírt „apás lány”. Marci szerint eddigre kifáradtam és végre engedtem neki is egy kis teret… a lényeg a lényeg, ő aztán tényleg szerelmes az apjába, persze ez sem a véletlen műve csupán. Születése idején Marci ugyanis épp két munkahely között volt, és a nyarat önként és dalolva a családnak szentelte, ami csodálatos volt. Így aztán már az első időktől rengeteg időt töltöttek együtt. Erre az időre tehető egyébként az is, hogy amíg a kórházban tengettem napjaimat a kis koraszülöttemmel Marci derekasan helyt állt a két naggyal, és kezdtek „összeszokni”. Óriási fordulóponthoz érkezett a családunk, innentől datálom, hogy Marci „igazi szuper apuka” lett. Ciki nem ciki, ekkor érezte meg hiányom által, hogy milyen két gyerekkel az élet.  Egy kedves játszótéri barátnőm számolt be róla, hogy Marci kissé megfáradva újságolja neki, hogy most már érti milyen a kettővel, és kezdi megszeretni a dolgot. A véletlenek közjátéka, vagy nevezzük az életnek, ami hozzásegített, hogy a férjem teljes egészében felnőjön a feladathoz, és megismerje a gyerekes lét minden nehézségét. Nem tudom mit tudnék javasolni másoknak, hiszen magam sem tudatosan építettem így a családi életem,egyszerűen így sodort az ár, de az biztos, hogy engednünk kell férjeinket, hogy odaférjenek a „húsos fazékhoz”. Csak akkor lehetnek ugyanis egyenrangú társaink, ha tudják mit teszünk mi, és ezáltal mennyit számít a segítségük.

apas2.jpg

 Ezért csak felnézni tudok azokra a párokra, akik bevállalják, hogy felváltva maradnak otthon a gyerekkel (mondjuk első évben anya, másodikban apa), mert ez az a munkamegosztás, ami felnyitja mindkét fél szemét, hogy mi az, amit a másik csinál, mi benne a nehézség, és miért beszéltünk el egymás mellett eddig…Nálunk persze ez több okból nem merült fel ( egyrészt a folyamatos gyerekszaporulat miatt, másrészt az én fizetésemtől felkopna az állunk), és lám az élet megoldotta enélkül is.

Ismerek még számtalan jó és rossz példát, de most karácsony közeledtével, hadd emeljem ki inkább a jókat (vagy a rosszban is lássuk meg a jót). Például van olyan ismerősöm, ahol az apuka nem nagy részt vállalt kisgyermeke életében, egészen addig, míg el nem vált, ekkortól kezdett „mintaapává” válni a szó jó értelmében, és számtalan igazán megélt közös programot szervez gyerekével kettesben.

Természetesen lehet mondani, és ez igaz is, hogy az apáknak milyen nehéz, mert minden a munkabeosztásuktól függ, és egyáltalán hogy lehet szegényektől elvárni, hogy egy ledolgozott nap után ne a fotelba rogyjanak le egy kicsit szusszanni, hanem kezdjenek el legózni, babázni, ne adj isten pelenkázni és etetni mihelyt beléptek az ajtón. Tényleg nehéz, de ha ők is koncentrálnak, hogy egy minimális (pár perces) pihi után „gyerekezzenek” minden nap egy kicsit, akkor tuti nem lesznek a gyerekeik „csak anyásak”, erre mi vagyunk az élő példa.

2015-05-31_12_25_20uj.jpg

Kifogások pedig mindig lesznek, és az idő sosem elég mindenre. Éppen ezért eszembe jut az az férfi, aki Cserkeszőlőn segített nekünk, mert lerobbant a kocsink. Történt ugyanis, hogy egy szállodába lementünk pár napra anyukámmal és a gyerekekkel, és anyukámnak fel kellett este jönnie, mert másnap korán dolgozott. A kocsinknak (amivel felment volna) azonban lemerült az akkumulátora, hiába segítettek többen, próbálták bebikázni, meg se nyekkent. Míg aztán a szálloda igazgatója is odajött és mindent megtett, hogy sikerüljön beindítani a motort. Mikor látszott, hogy nincs remény, felajánlotta, hogy felviszi anyukámat Pestre. Ez olyan túlontúl nagyvonalú ajánlat volt, amit vissza kellett utasítani, és sűrű köszönetek között el is búcsúztunk, mikor eszünkbe jutott, hogy megnézzük az utolsó vonat indulását Kecskemétről. (Cserkeszőlőről esélyünk se volt). Kiderült, hogy fél óra múlva indul. Mivel az idő nagyon sürgetett felhívtuk a kedves felajánlót, és közöltük, hogy Kecskemétig igénybe vennénk a fuvart (fél óra). Mikor mondta, hogy tíz percre lakik autóval és még hazaugrana, szabadkoztunk, de közöltük, hogy akkor biztos nem éri el a vonatot. Szó, ami szó, a pasi visszafordult és zokszó nélkül szélsebesen elvitte anyukámat Kecskemétre, puszta kedvességből. A kocsiúton odafelé kiderült, hogy csak a gyerekeihez sietett volna haza, hogy még egy jó éjt puszit adjon lefekvés előtt. Lám - lám, így is lehet!

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr248147462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Patrick Bateman 2015.12.08. 12:22:12

Valami egészen lenyűgöző erőfeszítés kellhetett ahhoz, hogy minden, de minden egyes mondat egy modoros panel legyen, tényleg tiszteletre méltó ezt így összehozni :)

"egy férfinak apává kell érnie", "beindította a verklit", "az idő sosem elég mindenre", "önként és dalolva", "a véletlenek közjátéka"... Összeollóztál három évfolyamnyi Reader's Digestet?

Patrick Bateman 2015.12.08. 12:26:20

Az akkumulátor szónak pedig nézz utána. Ugyanígy az odaférni a húsos fazékhoz, mint szólás jelentésének.

Advanced Flight 2015.12.08. 12:43:36

Szerintem egész kellemes kis poszt így karácsony előtt nem sokkal. Persze nem felel meg a "minden nő utálja a férjét és ellene neveli a gyerekeket" közkeletű férfihiedelemnek, ezért le kell fikázni valahogy máshogy, nyilván.

Patrick Bateman 2015.12.08. 13:10:08

@Advanced Flight: A jószándékkal semmi gond, de a stílus - pontosabban annak a tökéletes hiánya - egyszerűen emészthetetlenné teszi. Gyakorlatilag nincs egyetlen olyan megveszekedett mondat benne, ami ne valamilyen bugyután közhelyes, csapágyasra koptatott nyelvi banalitás lenne, ld. például:

"Meg kell mondjam Marci harciasan küzdött első két gyermekünk kegyeiért, de viszonylag mérsékelt sikereket könyvelhetett csak el. Utólag nem tudom ludas vagyok-e a dologban"

Ez így olyan, mint egy kivonatolt közhelyszótár.

Akuci 2015.12.08. 13:10:10

@Patrick Bateman: Igazán köszönöm, hogy ilyen alaposan elolvastad a bejegyzésemet, tényleg kihagytam egy "u" betűt az akkumulátorból, de már helyesbítettem. A Reader's Digestet pedig elég sokan olvassák, úgyhogy ezt bóknak veszem.

Patrick Bateman 2015.12.08. 13:21:28

@Akuci: A poszt témafelvetése érdekes, különösen úgy, hogy személyes tapasztalatokból táplálkozik. Éppen ezért kifejezetten kár ennyire egy "Nyári élményeim" nyolcadikos fogalmazás stiláris jegyeivel vágni teljesen agyon. De nyilván elsőre is értetted, mire gondolok.

Akuci 2015.12.08. 13:29:49

@Patrick Bateman: Igen értettem. Nem tetszik a stílusom, sajnálom. Ha más posztjaimat is elolvasod, megállapíthatod, hogy "rendszerhiba", és akkor ne olvass tőlem többet, mert csak idegesíteni fog, vagy egyszeri "stílusbeli félrelépést" követtem el. :-)

Ea 2015.12.08. 14:04:39

Nagyon helyes a ferjed es a gyerekeid. Szep csaladotok van.

Akuci 2015.12.08. 14:11:03

@Ea: Nagyon köszönöm!:-)

Disznószemű Juhász 2015.12.08. 14:14:20

@Patrick Bateman: Ez engem arra emlékeztet, amikor nyolcadikos koromban próbáltam világmegváltó gondolataimat írásban megosztani valakivel, a valaki meg a helyesírásommal és az iromány külalakjával foglalkozott. Ugye, neked is a forma a fontos, a tartalom mellékes?

cardiobascularis 2015.12.08. 14:40:01

Nem tudom, miért érzi úgy minden írástudatlan, a magyar nyelv tekintetében (is) tök fogalmatlan ostoba liba, hogy írnia kell.

A férfi szó egyébként MÉLY hangrenddel ragozódik, tehát nem férfinek, hanem férfiNAK, baromka.
Vagy a többes száma szerinted férfiek?
A központozási jeleket pedig nem véletlenül találták ki.

gyerekszaporulat - ne engedjétek őket baszni egymással, és akkor nem lesz gyerekszaporulat

cardiobascularis 2015.12.08. 14:42:16

@Disznószemű Juhász:
Na ja, ha valaki a rádióban csak hebeg-habog, akkor bármit akarna is mondani, bizony mindenki azzal foglalkozik, hogy alkalmatlan a rádiózásra.

Aki meg írni nem tud, az az írásra alkalmatlan, és nem kellene erőltetnie.

Persze gondolom, az otthon ülő libának megvan az ambíciója, hogy ő majd népszerű blogger lesz az interneten.

Akuci 2015.12.08. 14:44:24

@cardiobascularis: Az, aki ilyen hangnemben ír meg sem érdemelné, hogy válaszra méltassák. A "férfinek" pedig ugyanolyan helyes, mint a "férfinak". (helyesiras.mta.hu)

Advanced Flight 2015.12.08. 14:59:26

@Akuci: tedd fel magadnak a kérdést: vajon a férfibloggereknek is megírja a hibáikat, és közben ostoba fasznak bélyegzi őket? Naná, hogy nem. A nők - messze függetlenül a teljesítményüktől - MINDIG megkapják az ilyen férgektől, hogy ostoba, semmihez sem értő libák. Ez a hadjárat része. Képtelenek elviselni bármit, amit nő hoz létre, elsősorban persze saját magukat :-P
Gondolod, véletlen, hogy Rowling nem írhatta ki a keresztnevét a könyvére?

Patrick Bateman 2015.12.08. 15:43:00

@Disznószemű Juhász: Éppen a tartalma miatt olvastam el a posztot, és mint írtam is, az alapfelvetés rendben van, örülök, hogy valaki foglalkozik ezzel a témával. A gond csupán annyi, hogy önmagában ez a tartalom (hej, apák, foglalkozzatok ti is a gyerekeitekkel! hej, anyák, engedjétek oda az apákat is!) kifejthető két bővített mondatban.
Éppen ezért, hogy valaki elolvasson egy két képernyőoldalas posztot egy triviális témában, ahhoz az szükséges, hogy a stílus élvezetes és gördülékeny legyen és ezáltal lekösse az olvasót. Magyarán: hiába a jó gondolat, ha az belefullad az érdektelen és ingerszegény csomagolásba.

Patrick Bateman 2015.12.08. 15:44:44

@Advanced Flight: Tedd föl magadnak a kérdést, vajon egy feltételezés alapján (TE úgy gondolod, hogy a férfibloggereknek nem írja meg a véleményét) vajon mennyire elegáns látatlanban leférgezni egy embertársadat?

cardiobascularis 2015.12.08. 19:18:07

@Akuci:
Már hogy lenne az, idióta?
Nincsenek a magyarban vegyes ragozású főnevek.
Tanulj meg magyarul, te barom.
Írni sem tudsz, a faszra nagy az arcod?

@Advanced Flight:
Naná, hogy de, faszfejkém. Olvass utána.
A faszfej az nemtől függetlenül faszfej, itt vagy mindjárt te jó példának.

udvaros · https://udvar.wordpress.com 2015.12.08. 20:39:50

@cardiobascularis: Te aztán szigorú vagy, vaze! Pedig az érdekes fogalmazás mögött felfigyelhetnél a történet érdekességeire is. Le a kalappal egy olyan család előtt, amelyik nem megy tönkre, nem hullik szét egy építkezésben, és a vele járó hercehurcában. Az pedig különösen biztató jel, hogy a fenti történetben szereplő csapat férfi tagjának becsülete odáig nőtt, hogy saját gyerekei neveléséből nem szorítja ki az asszony. Ha egy nőben megvan a csírája a jó szándéknak, akkor van esély arra, hogy előbb-utóbb a fogalmazás is rendben lesz.

Akuci 2015.12.08. 20:53:43

@cardiobascularis: Látom nagyon kihoztalak a sodrodból, és óriási indulatokat váltott ki belőled ez a poszt. Azt ugyan nem értem, hogy @Patrick Bateman: -hoz hasonlóan te miért nem tudod a problémádat kulturáltan megfogalmazni.
Hihetetlen, hogy egy ilyen "művelt és intelligens ember", mint amilyennek te bizonyára képzeled magad, hogy tudja magát ilyen alpárin kifejezni és hogy írhat le ennyi nyelvi zagyvaságot.
Azzal egyetértek, hogy a magyarban nincsenek vegyes ragozású főnevek, ugyanis a magyarban NEM RAGOZZUK A FŐNEVEKET te nagyon okos!!!! Az pedig, hogy a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos honlapjánál is okosabbnak képzeled magad, amely szerint a férfi szóhoz a -nak és a -nek TOLDALÉK (megtanítom, ha eddig nem ismerted volna ezt a szót) is rakható, csak arra enged következtetni, hogy te a magyar nyelv legelemibb nyelvtani jelenségeivel sem vagy tisztában.

papaAndy 2015.12.08. 22:56:11

@Akuci: Köszi a hiánypótló írásodért! Nem akarok nagyon mélyen beleszólni, hogyan bloggolj, de szerintem nem érdemes túl lazára engedni a gyeplőt: ha valaki alapvetőszabályokat "sérteget", ki kell moderálni. Sokan lehetnek joggal irigyek rád, van akiből az irigység ezt hozza ki. Ne pocsékolj rájuk energiát, moderáld ki őket azt szeva'. A sokgyerekes apák nevében is, még egyszer köszi az írást!

Akuci 2015.12.08. 23:30:22

@papaAndy: Köszi! Máskor megteszem. :-)

papaAndy 2015.12.09. 08:34:23

Ennek a férfinek így tetszik, de persze annak a férfinak másképpen is tetszhet: www.e-nyelv.hu/2011-10-15/ferfinak-ferfinek/

cardiobascularis 2015.12.09. 12:50:59

@papaAndy:
Webhelyet minden hülye nyithat, ahol leírhatja a véleményét.
És akár még nyelvi tanácsadó portálnak is nevezheti.
Az MTA álláspontjáról volt szó.

Keress már másik olyan főnevet (vagy akár igét), ami vegyesen ragozódik, hol így, hol úgy használja a páros ragokat.
Nem hiszem, hogy Einsteinnek kell lenni ennek a felfogásához.
Ahogy azt sem, hogy ennyi és ennyire buta ember van ebben az országban.

papaAndy 2015.12.09. 14:14:32

@cardiobascularis: A "minden hülyék" névsora: www.e-nyelv.hu/munkatarsaink/ -- De valóban, szinte bármilyen idióta "leírhatja (ma már) a véleményét". Azt hiszem, efelől itt senkinek nincs kétsége, a vita inkább abból fakad, hogy az egyik ember idiótája a másik ember hőse és ez igaz vica versa is.

A konkrét kérdésben azt hiszem ez a megállapítás az én nyelvérzékemet kielégíti: "Felmerül az a lehetőség, hogy a szó környezete is befolyásolja a toldalék alakját." Ezért írtam le a példát: "Ennek a férfinek...". Valahogy az "ennek a férfinak" verzió nem hangzik olyan jól a fülnek, és ahogy a korábban leidiótázott webhelynyitók egyike, Balázs Géza évtizedek óta magyarázza a leíró nyelvtant a korábbi előíróval szemben, nyelvünk változásáról az alábbi linken ír bővebben, de hogy ne legyen hosszú, ide másolom a "kényelmes ejtésről" szóló paragrafust. Lehet a tendenciát nem szeretni, de úgy tűnik megállítani lehetetlen, és szerintem nem is szükséges:

"Hangtani változások. Az elmúlt 30 évben összehasonlító vizsgálatokat végezve egyik nyelvész-retorikusunk a következő jelenségekre hívta fel a figyelmet. Terjed a zárt szájú beszéd, melynek következménye a hosszú magánhangzók röviden ejtése, vagyis csökken a magyar hangzók kvantitása. Gyengült az r ejtése (korábban három-négy pördület, ma már csak egy). A magyar hangzók az m, n, ny kivételével orálisak, viszont egyre gyakoribb a nazális, orrhangzós beszéd. Feltűnő változás zajlik a hanglejtésben (mondatvégek felkapása, az ún. kunkorítás), látványosan megnövekedett a hangerő és beszédsebesség, amely mind visszahat az artikulációs bázisra. Vagyis a magyar hangzóállomány dokumentált módon és viszonylag rövid idő alatt változik. Változik a kvantitása (mennyisége) és kvalitása (minősége). A jelenséget besorolhatjuk a simító (lenizációs) folyamatok körébe, melynek eredményeként a „kényelmes ejtésre” törekszik a beszélő. Mindez ma már nem egyéni jelenség, hanem társadalmi. Az egyik, kísérleti fonetikával évtizedek óta foglalkozó magyar fonetikus a következőképpen összegzi a magyar hangállomány átalakulását: „Végeredményben eltűnnek azok a tulajdonságok, amelyek a magyar beszédet a kiemelten jó hangzású, zeneiségével kellemes benyomást keltő nyelvek közé emelték. Vokalikusból konszonantikussá alakul.” Ez a lényeg: egy alapvetően magánhangzós nyelv a XX. század végén, a XXI. század elején rövid idő alatt mássalhangzóssá alakul. Ez egyértelműen „szegényedés”, határozza meg a fonetikus."

www.napkut.hu/naput_2010/2010_04/122.htm

cardiobascularis 2015.12.10. 02:27:56

@papaAndy:
Elég volt Balázs Gézáig eljutni, hogy lássam, hogy ez egy viccwebhely, még ha nem annak szánták is.
Lehet, hogy magyaráz, de a nyelvészek csak röhögnek rajta.

Jaja, gondolom szerintük a "vica versa" is így helyes, kit érdekelnek azok a hülye latinok...

Nem hoztál példát a többi vegyes ragozású főnévre meg igére.
Azt ugye te sem gondolod komolyan, hogy létezik olyan csoport (kivétel, bármi) a nyelvben, amelyiknek csak egy tagja van. Mert ha igen, akkor hülyébb vagy, mint gondoltam.

papaAndy 2015.12.10. 09:09:46

@kardiobaszkularisz: ...vice versa, mea culpa. Kocsmába pedig helyben járok inkább:)