utazás gyerekekkel

4 gyerekkel szép az élet

anya, te mindent elfelejtesz!

2018. március 27. - Akuci

Az a baj, hogy mire mindenki élelméről, öltözetéről és alapvető szükségletéről gondoskodom, gyakran nem marad szabad agykapacitásom a hirtelen beeső teendőkre, és akkor még a saját igényeimről nem is beszéltünk.

masolat_1.jpg

Amíg az ember lánya otthon van a legkisebbel, hiába van ott az egész napja, valahogy nehéz a napi teendőkön túl beiktatni az elintézendőket, mert valahogy gyerekkel minden kétszer, háromszor tovább tart. Én például nem csak postára, bankba, de még közértbe is utáltam gyerekkel együtt járni. Nem csak azért, mert mindig mindent meg akarnak vetetni, hangoskodnak, és zavarnak másokat, amitől én kínosan érezhetem magam, hanem azonnal elkezdenek vetkőzni, és aztán a vásárlás végével jöhet a visszaöltözés. Persze az öltözködés mizéria szorosan összefügg a téllel, amit meg eredendően sem kedveltem annyira, de mióta gyerekeim vannak, különösen neheztelek rá.

Tehát a minden ember életébe beeső teendőkön túl a gyerekek meghatványozzák a fontos elintézendők listáját, különösen azért, mert ami nekik kell, az mindennél fontosabb és sürgősebb. Minden nagyobb ünnep előtt felszívom magam és jó előre bevásárolok, nem csak ételt, de ajándékot, díszt, mindent, ami kellhet. Legalábbis mindig ebbe a hitbe ringatom magam, amikor az adott ünnep napján kiderül, hogy már el is fogyott, amit vettem (valaki megette), pont még hiányzik valami apróság a recepthez, vagy egyszerűen kinőtte az egyik gyerek az ünneplőjét, harisnyáját, kopogós cipőjét. Ilyenkor jönnek a hirtelen B tervek és kapkodások. Szerencsére még soha senki nem ment meztelenül színházba, vagy cipő nélkül, de olyan már volt, hogy a tavaly óta kinőtt ünneplőt nem tudtam hátul bekapcsolni, amit egy laza kardigánnal takartam el, vagy a harisnya egyáltalán nem illett a ruhához. De legalább emlékeztem, hogy ünneplő kell, mert a hiba ott szokott becsúszni, hogy az alapinformáció vész el.

masolat2.jpg

A négyből ugyanis van egy Cilikém, aki gyerekkori önmagamra emlékeztet, amennyiben mindent elfelejt, semmiről nem értesít, és elképesztően szétszórt. Neki a legnehezebb a kis életét kordában tartani, mert az ő esetében hetente felejtjük el, hogy márpedig péntekenként úszáscucc kell, a kesztyű valahol elveszett útközben és hasonlók. Ilyenkor nem tudom rá legyek-e mérges, vagy magamra, hiszen neki van az iskolában úszása, és másodikosként erre talán emlékezhetne is, de mégis én vagyok az anyja. A többiek pedig (a legkisebbet leszámítva), egészen tudják a dolgukat, szólnak, hogy mikor mit kell bevinni, hogy kell öltözni, csak ha nem jókor szólnak, akkor az információ megreked rajtam kívül. Ez persze kizárólag az én hibám, de sajnos az én figyelmem is véges, és amikor nem csak ők, de 4 ovis - sulis facebook csoport, 4 levelezőlista ontja az információáradatot, akkor sokszor nem bírom követni a fonalat.

Elképesztően hálás is vagyok azoknak az aktív anyukáknak, akik a vállukra véve a közösség terheit, gördítik előbbre érdemben gyerekeinket. Ők azok, akik megszervezik a karácsonyi ajándékozást, akik kitalálják a lehető legszemélyesebb ajándékot a pedagógusoknak, és ha kell, beugranak gyöngyöt fűzni vagy árulni az ovi büfébe is. Én igazán mindent megteszek, ha megszervezik én is füzök gyöngyöt, mindig viszek házi sütit a bulijaikra, és megpróbálok részt venni a számukra fontos eseményeken, de az igények kielégíthetetlenek.

 Mondjuk kedden szólnak, hogy fizessem be a focit, készítsek/vegyek jelmezt, be kell vinni tojást péntekre, elfogyott a fogkrém az oviban, piszkos lett a benti ruha, szülinapra hívták őket (amire ajándékot kell ugye vennem) vagy uzsonnát kell pakolnom a kirándulásra. Ha nem intézkedek azonnal az ügyben, estére biztosan elfelejtem, és akkor lőttek a dolognak, a gyerek ugyanis nem fog többször szólni, hiszen ő már megtette a részét, innentől az én hibám, ha elfelejtem. Végül is igaza van, és ha rendszerezettebb lennék, és nem csak az időpontokat vezetném egy naptárban, hanem a teendők listáját is, biztos flottabbul mennének a dolgok.

masolat3.jpg

Sőt, magamnak is megspórolnék egy-két plusz futkosást, és nem utólag kéne tüzet oltanom. Ilyenkor sokszor azzal bíztatom magam, hogy ez típus (mármint én) és valójában mindent megteszek. Babcihoz is bekerült tavaly az ünneplő ruha, amit én már négy napja tudtam, csak épp aznap reggel felejtettem el, de aztán bízva egy facebook nélkül tengődő anyukában (akihez ezáltal ritkábban jut el az összes információ), be tudtam küldetni mindkét lánynak valami fekete-fehér összeállítást. Úgyhogy a dolgok így vagy úgy, de idővel megoldódnak, vagy egyszerűen elmúlnak…

Végül is, már meg is vettem a két hete betelt füzetek helyett az újakat, már több hete nem fogyott el az alaptáplálékul szolgáló abonett és sajt, és előre eszembe jutott, hogy húsvétra a három lányom részéről egy vagonnyi csokitojást kell majd a lelkes locsolóknak szétosztogatni, amit már szintén beszereztem, de aztán mindig felbukkan valami rejtett hiba, amit az anyarobot megint számításon kívül hagyott. És akkor jön a jogos szemrehányás, hogy „Anya, te mindig mindent elfelejtesz!”.

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr313782974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.