utazás gyerekekkel

4 gyerekkel szép az élet

Egy év kaland az ismeretlenbe…

avagy egy lakóautós utazás előkészülete Mexikótól Brazíliáig

2018. augusztus 22. - Akuci

                   Hogy miért határoztuk el, hogy hatfogatos kiscsaládunk nyakába veszi a világot és egy másik kontinensig meg sem áll? Hogy mi abban a jó, ha egy évet egy lakókocsiban töltünk összezárva és mindezt milyen indíttatásból? Nos, mindenki döntse el maga, hogy belevágna-e. Szerintem életünk kalandja lesz, amit még az ükunokáim is irigyelni fognak!

39775443_1955457114747666_9142045954931687424_n.jpg

Történt egy márciusi napon, amikor még bőven mínuszok röpködtek (de nehéz ezt most elképzelnem) és én épp valamelyik gyerekre erőltettem fel a téli kabátot és szuggeráltam a kinőtt téli bakancsot, hogy még egy pár hetet bírjon ki, utána úgyis kidobom, és jön a jó idő. Mindez egy nagyon hideg és hosszú tél után ötlött fel bennem, amikor már borzasztóan untam, hogy minden délutánt a sötétben négy fal közt kell tölteni a négy gyerekkel, akiknek az energiái a szabadba kívánkoznának. Ekkor döntöttem el, hogy bármi áron, de a jövő telet kihagyom! Ez volt az eredeti gondolat, ami aztán terebélyesedett, önálló testet öltött, és teljesen megfertőzte kalandvágyó férjemet is.

Először úgy határoztunk, hogy Kubát vesszük célba. Mi kellhet még, gyönyörű Karib sziget, csodálatos trópusi klíma, tuti közbiztonság, állami ovik, sulik, életvidám kedves emberek? Csak aztán pár hónapnyi lelkes utánajárás után rájöttünk, hogy minden próbálkozásunk, ami az egy éves vízum iránt irányult, hiábavaló volt. Mindenhol mosolygós falakba ütköztünk, és a legtöbb helyről egyáltalán nem kaptunk visszajelzést. Az egyetlen Kubában is székelő magyar cég vezetője nevetve azt mondta, hogy Észak-Korea után a legnehezebb helyet találtuk ki magunknak a világon… Dugába is dőlt a terv. Maradt azonban egy fura űr, hogy mi mégis nagyon szeretnénk elmenni, ha nem Kubába, hát tulajdonképpen bármilyen jó helyre a világon. Mindegyikkel volt azonban egy kis bökkenő, monszun, hurrikán, közbiztonsági problémák, árfekvés és persze a vízum. Mindentől voltak lelkes elriasztók, és viszonylag kis szurkolói csapat, akik viszont csak a megérzéseikre hagyatkoztak. Ezek után csak magunkra hallgatva döntöttük el, hogy ha egy évre sehol sem várnak tárt karokkal, akkor bevesszük egész Közép és Dél Amerikát turisták módjára, és egy lakóautóval bejárjuk a fél világot. Konkrétan Miamiból indulva, lecsorogva Mexikón, majd át egész Közép-Amerikán, áthaladva Kolumbián, Ecuadoron, Perun, Bolivián, Paraguayon és Brazilián.

map2.jpg

                Hogy miért a világnak pont ezt a szegletét szemeltük ki? Felmerült még persze Ázsia is, kis monszun, de meleg, kedves emberek, csodás tengerpartok, néha ugyan kissé túlzsúfolt nagyvárosok… Nos, azért ezt választottuk, mert mind a ketten jól beszélünk spanyolul (ami ugye nem árt a helyiekkel való kommunikációban), és mert itt nem csak a természet gazdagságára és szépségére számítunk, hanem mesés régmúlt civilizációkra és élő kultúrára is. Nem, nem gondolom, hogy ez ne lenne meg Ázsiában is, de annyival távolabb áll tőlünk az egész kultúrkör, vallás és minden, hogy úgy gondoltuk, könnyebb lesz itt azonosulni az értékekkel és az értékrenddel, mint ott lett volna.

                Az egész eszement elképzelést mindenki szem forgatva hallgatta, és azt hitték csak vágyálmainkat vetítjük ki, mígnem elszántságunk kitartott és egyre több részlet kezdett összeállni a megvalósításhoz. A legnagyobb ellenzők a biztonságunkat féltették, miszerint veszélyes, drogháborúkkal teli és zavaros politikai hátterű diktatórikus államokon halad végig a tervezett út.  „Az egész család vagyona a váltságdíjra fog elmenni, vagy majd zsákban küldik haza a fületeket, ha ugyan le nem lőnek” típusú szösszenetekkel próbálták teljesen kedvünket szegni. Ez azonban nem sikerült és immár kevesebb, mint egy hónap választ el életünk útjától a Mexikótól Braziliáig tartó nagy kalandtól.

Hogy mi lesz a nehézség? Biztos lesz bőven, például a saját gyerekemet tanítani, vagy állandóan kitalálni az új úticélt, vagy elkerülni a veszélyes dolgokat és helyeket. Csak hogy néhányat említsek: Mexikóban a határmenti és északi településekről azt mondják, hogy Kolumbia, Pablo Escobar idején békés hely volt ezekhez képest. Vagy hasonló kihívás elé állít kikerülni a kerülhetetlen Nicaraguát, ahol fél éve polgárháború dúl, autókat gyújtanak fel, utakat zárnak el és a biztonságát Irakhoz hasonlítják.

nicaraguawar.jpg

És akkor még nem is beszéltem az alapproblémákról, mint moszkitók, malária, skorpiók, egyéb lázas és kiszáradásos betegségek, amelyek ellen nincs oltás. 

Ezekkel ugyan nem tudok vitatkozni, de nem mi lennénk, ha ezek elrettentenének, így aztán zsebünkben a szeptemberi repülőjeggyel izgatottan várjuk a jövő évet.

A nagyobbakat mi fogjuk az út során tanítani, megtaláltuk az ideális lakóautót, amiben hatan is elférünk, megkaptuk a kötelező és ajánlott oltásokat, utánanéztünk minden utunkba eső ország elvárásainak és furcsaságának és nekikezdtem a pontos útiterv kidolgozásának a Lonely planet alapján. Mi kell még? Minden mesés, izgalmas és a levegő várakozással teli. Ritkán van, hogy a nyár végét várom, de most az is jó lesz, sőt.

 A blogomon tudtok olvasni az élményeinkről, instagrammon a képeket nézhetitek meg és a laszlo_family_adventures youtube csatornán videókat is láthattok a nagy útról. Íme a bevezető kisvideónk!

Ha követni akarod életünk kalandját, kövesd a csatornát!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr3414193829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tucano 2018.08.23. 01:38:21

Sok szerencsét, vigyetek műholdas telefont. Elég jól ismerem az útitervetek szerinti országokat (most is Paraguayból írok), piszok nagy szerencse kell, hogy ne legyen bajotok, de bátraké a szerencse. Paraguay már okés lesz amúgy, de legyen nálatok többszáz liter víz, ha Bolivia felől léptek be és átmentek a cachon. Figyelem majd a csatornát, hátha tudok segíteni.

Hello Brasil 2018.08.23. 04:24:15

Ha Curitiba környékén jártok majd és lesz kedvetek várost is nézni, keressetek meg :). Sok szerencsét, biztos jó kaland lesz.

dddoni 2018.08.23. 04:49:56

Inspiráció gyanánt itt az én útvonalam, nekem minden bejött, csak ajánlani tudom: www.tripline.net/trip/M%C3%A9xico-0536775151721014BBA9A89971596B11

Akuci 2018.08.23. 08:39:56

@tucano: Köszönjük! megfogadjuk! Bolívia még nagyon távol van a fejemben, még csak Mexikó zsong össze-vissza, hogy merre menjünk, mit ne hagyjunk ki, de figyelni fogunk a vízre. :-)

Hungarian Geographic · https://www.facebook.com/hungarian.geographic 2018.08.23. 09:10:30

Semmi őrültség nincs ebben a kalandban. Nagyon sokan járják be ezt a szakaszt hónapok, évek alatt. Én egy évet csatangoltam Latin-Amerikában. Az egy év először soknak tünik, de kb 3.5-4 év bejárni ezt a térséget, a "kötelező" programokat/látnivalókat követve a Karibi térség és más szigeteket kihagyva. Én különválasztanám egy-egy évre Közép-Amerikát és Dél-Amerikát. Megfogtok lepődni, hogy pl olyan "kis" sosemhallott" országokra, mint pl Guatemala miért nem elég egy hónap... Kellemes meglepetés lesz minden perce az útnak. Én ezt az útvonalat jártam be anno: hungariangeographic.blogspot.com/2013/12/554-jo-nap_7737.html kényelmesen, de aktívan utazgatva. Hajrá!

Akuci 2018.08.23. 12:46:21

@dddoni: Szia! Megnéztem, nagyon klassz útvonalnak tűnik. Mi még északon megnéznénk a Copper Canyont, meg Baja Californiát. Ez a tripline olyan, mint a gogglemaps? Csak több helyszínt tudok kijelölni és megőrzi az útvonalamat? Mert valami hasonlót mi is keresünk az útra.

kommentes nikk 2018.08.23. 13:33:44

Hát ne haragudj, de Dél-Amerika a világ segglyuka, egy csomó része konkrétan háborús övezet, más része maffiaállam, anarchia és bűnbandák mindenhol. És mindezt négy gyerekkel... Remélem nem jártok úgy, mint a tadzsikisztáni bringások, akik szintén remek ötletnek tartották, hogy kvázi háborús területen cangázzanak, mert az olyan nonkonformista multikulti smiley dolog.

Laszlo Pozsgai 2018.08.24. 13:06:49

Panamában, már a csatornátol délre a Pan-America Highway egyszercsak végetér a mocsaras dzsungel szélén. Ezt a kb 100km-es szakaszt Darien Gap-nek hivjak. Hogyan juttok át Kolumbiába?

dddoni 2018.08.25. 04:34:49

@Akuci: tripline is google mapset használ, de kifejezetten az útvonal megjelenítésére szolgál. Én ezt találtam a legegyszerűbb eszköznek.

Az északi rész nekem nagyon kiesett, de persze semmiképp ne hagyjátok ki azokat sem!

Akuci 2018.08.25. 08:52:12

@Laszlo Pozsgai: Igen, tudunk a Darien Gapről. Ha minden jól alakulna, akkor ezt a szakaszt komppal vagy konténeres szállítással tudnánk megoldani. Mindkettőre van elvileg lehetőség, csak nem olyan, mint Európában, hogy van pontos menetrend, hanem több cég foglalkozik ezzel, azokat kell megtalálni.
Ha viszont Nicaraguában nem javul a helyzet, akkor már a Yucatánról leküldjük a kocsit Kolumbiába.