4 gyerekkel szép az élet

utazás gyerekekkel

Hatan egy lakóautóval Mexikóban 3.

2019. január 24. 03:22 - Akuci

Mexikó legdurvább államainak valódi arca

Imádunk utazni, és nem bírtuk kivárni, hogy a gyerekek felnőjenek és megvalósítsuk életünk álmát, ezért összepakoltunk és elutaztunk, hogy egy lakóautóval egy év alatt bejárjuk Közép és Dél Amerikát. Az Usát elhagyva a Kaliforniai félszigeten keresztül jutottunk el Mexikó belsejébe, majd az extra veszélyesnek kikiálltott Michoacán államba …

michoacan1a.jpg

Kezdjük Michoacán állambeli első állomásunkon Uruapanban, ami több amerikai hírforrás szerint a 4-es biztonsági kategóriába tartozik (azaz Szíriával és Afganisztánnal egyenértékű), tehát nagyon veszélyes. Gyakoriak a zsebtolvajlások, fegyveres rablások és a bandaháborúk a drogbárók között. Mint ez a leírásból ki fog derülni, mi ennek a leghalványabb jelét sem fedeztük fel, ami persze nem azt jelenti, hogy egymás között nincsenek leszámolások, de szerencsére ez az átlag turistát nem igazán érinti.

 Uruapanba egy kellemes tópart mellöl jöttünk, és azért választottuk úticélul, mert 2-3 látványosság is volt a környékén, illetve a nem sokkal messzebb lévő Patzuaroban túl hideg lett volna az idő. Értsd, az magasan van, napközben 22-24 fok, éjszaka viszont 5-6 fok, ami a határa annak, hogy ki tudjuk fűteni a kocsink sátor részét. Kb. az éjszakai 15 fok a határ, ami alatt már tetemes a páralecsapódás, és a lányok is gyakran fáznak, hiába vannak több takaróval is betakarva. Ha mégis ilyen hideg helyen éjszakázunk, akkor a sátrat nem nyitjuk ki, valaki közénk fekszik a nagyágyba, valaki pedig a folyosón a matracon szenderedik álomba. Azért ez elég vészmegoldásos helyzet, mert ebben az esetben egyetlen négyzetcentiméter sem marad alvó ember nélkül, és igazi akadályversennyé teszi éjszaka a mosdó elérését.

Tehát Uruapanban egy hotelnek a kertjében aludtunk. Itt is elég hideg volt, reggelre rendesen csöpögött a sátorról belülről a víz. Miután a kocsinkban megreggeliztünk, mert nem akartuk megvárni, hogy a reggeli pára felszáradjon a kint hagyott kempingszékeinken, nekiindultunk az Uruapan melletti parknak. Mivel nem szedtük le a kocsi truck részét, ezért gyorsan rázásbiztossá tettük a benti cuccokat (mosdókagylóba be az összes pici apróság), törölközők az ágyra, dobozok beékelve matraccal stb…

Ezen a napon egy olyan parkba látogattunk el, ami elég népszerű a helyiek körében, ennek megfelelően szépen kiépített parkoló és ösvény vezet a legfőbb látványossághoz, egy mesés vízeséshez. Alig indultunk lefelé, amikor megláttuk, hogy kötélpálya vezet át az erdőn. Egyből elhatároztuk, hogy kipróbáljuk.

michoacan2a.jpg

Gyors alku után, a gyerekeknek pislogni is alig volt ideje, már sisakban álltunk és vártunk a sorunkra. Kicsit féltünk, hogy valamelyik kislánynak inába száll útközben a bátorsága, de aztán annyira gyorsan történtek az események, hogy még félni sem volt idő. Marci után a gyerekek, majd zárásul én is lecsusszantam. Végül mindenki mosolyogva hagyta el a terepet. Innen rövid séta vitt a vízeséshez egy meredek, néhol lépcsős ösvényen. Óriási erővel csapódott a víz a folyóba, annyira, hogy ilyen közelről én még ilyet nem is láttam. Mindig kicsit elszomorít, hogy Magyarországon a Szalajka völgyre verjük a mellünket, miközben itt minden államra jut 2-3 többszörösen szebb, nagyobb és különlegesebb természeti szépség.

michoacan12.jpg

A vízesés után az erdőben piknikeztünk, de mivel a hotelnél felejtettük a szenünket, ezért Marci és a lányok még fát szedtek egy darabig az erdőben, amíg mi Dudával bepácoltuk a húsokat, és elkészítettük a csokiszószos banán desszertet. A tűz nagyon nehezen akart begyulladni, de nem siettünk sehova, a lányok remekül el voltak az erdei játszótéren, és egyébként is nagyon idilli volt a hangulat. Félidőben egy népes mexikói család is mellénk telepedett sütögetni, bár ők nem bízták teljesen a véletlenre a dolgot, a számos étellel megrakott kosárka mellé egy gigantikus pizzát is hoztak maguknak. Ez a piknikrész teljesen a visegrádi Pisztrángos tó környékére emlékeztetett, ahova mi is barátokkal szoktunk kirándulgatni. Rajtunk kívül természetesen csak mexikói családok voltak, egyetlen külföldi sem, de ezt kezdjük megszokni, ahogy egyre távolodunk az Usa határaitól, és ahogy egyre inkább az ország belsejében vagyunk. A piknik után még várt ránk egy nevezetesség a városban, amit semmiképpen sem akartunk kihagyni, mert állítólag unikális, egy mini őserdő a városka szívében. A parkolással és a városi közlekedéssel ugyan akadtak gondjaink, amikor majdnem beakadt a tetőnk egy felüljáróba és centinként próbáltunk előre araszolni, miközben én a kocsiból kiszállva sasoltam oldalról, hogy vajon fennakad-e a légkondink vagy a napelemünk, de végül épp sikerült átcsusszannunk. Pedig szép kis kalamajka keveredett volna, ha beszorulunk, kíváncsi vagyok mit szólt volna az a 20 autó, aki mögénk szorult és drukkolt, hogy húzzunk már el onnét.

A park megérte a fáradtságot, tényleg hihetetlen volt, ahogy patakok szabdalják az ösvényeket és liános fák mellett halad el az út. Miközben emberek sokasága andalog kézen fogva, vagy majszolgat egy kis chilis gyümölccsel teli poharat. Mi churrosoztunk (helyi fánkféle), majd eljutottunk egy retró játszótérre, ahol a széles betoncsúszdán mindannyian együtt csúsztunk le.

 

Másnap korán indultunk tovább, hogy Morelia felé vegyük az irányt. Útközben megálltunk első indián romunknál ((Tingambatoban), ami nem túl ismert, ennek megfelelően rajtunk kívül nem is volt más látogató, csak egy önkéntes bénácska helyi „idegenvezető” fiú próbálkozott némi pénzszerzéssel. Miután elmondta, ami a táblákra már ki volt írva és furcsán néztünk rá, várva még némi plusz infót, a kért pénz töredékével elsomfordált. Maga a hely nem volt nagy, viszont egy igazi zöld fűvel benőtt piramist láttunk, ami képeslapra kívánkozó jelenség volt! Fel is caplattunk a tetejére, és onnan néztünk le a pelota pályára és a paloták romjaira.

michoacan3a.jpg

Innen tovább mentünk Pátzuaroba, ahol mindenképp meg akartunk állni, mert rengeteg jót hallottunk róla! Széles lombos fák szegélyezte úton haladtunk be a belvárosba, ahol egy térre kibukkanva egy óriási piacra bukkantunk.

 

A forgatag magával ragadott, és hamarosan minden földi jóval felszerelkezve sétálgattunk és lökdösődtünk a sokaság közepett. Kipróbáltunk a szószos gránátalmát, de maradtunk a natúrnál, aztán főételnek két „cóctel de camarónt” fogyasztottunk, miközben a gyerekek egy minigofriszerű helyi édességet majszolgattak. Aztán áttértünk a gyümölcsökre, pohárban ananászt, mangót és egy nagy zacskó epret tettünk magunkévá. Igazi ízorgia és tobzódás volt ez a piac a színekkel, illatokkal, főtt ételek mérhetetlen kínálatával és a hömpölygő tömeggel együtt.

Michoacán államban készült videónkat ide kattintva tekintheted meg

Kijutva a falunyi nagyságú piacról egy nyugodt és tágas térre jutottunk, ahol egyforma építészetű házak ölelték körül a központi parkos térséget. Sajnos már nem fért belénk több dolog, pedig kellemes kávézók és éttermek hívogatták az arra jövőket.

michoacan4a.jpg

Az egész város elragadó volt, nagyon élt, nagyon harmonikus volt és a régi épületek pedig évszázadok titkait rejtegették, mint a kacér kisasszony, aki kissé felhúzza a szoknyája szélét, hogy némi betekintést azért nyújtson, de csak épp, hogy felkeltse az érdeklődést. Ilyen volt az az épület is, ahova elhurcoltam a családot, a gyerekek hathatós ellenkezése ellenére, és amely aztán teljesen magával ragadott minket. A „11 udvaros ház”, eredetileg apácazárdának épült, de manapság mindenféle kézműves boltnak és kiállítóteremnek ad otthont.

michoacan6.jpg

A zegzugos, fel-le lépcsőkkel összekötött zárt udvarocskák igazi mini labirintust alkottak. A romantikus záróakkord után tovább indultunk Moreliába, ahol egy belvárosi parkolóban tudtunk megszállni. Mivel vasárnap volt, a parkoló zsúfolásig volt tömve autóval, de ki-beállva néhány másik autóval, végül sikerült elhelyezkednünk. Áramot is kaptunk, úgyhogy csak a vízzel kellett csínján bánni.

20181202_180757.jpg

Morelia belvárosa teljesen olyan volt, mintha egy olasz városkába csöppentünk volna.

 

Hosszan elnyúló árkádok alatt kávézók, cukrászdák kínálgatták magukat, miközben mindegyik téren szebbnél szebb templomocskák és katedrálisok sorakoztak.

michoacan13.jpg

michoacan8a.jpg

Itt ültünk be eddig a legeurópaibb kávézóba, ahol este visszatérve finom pizzát vacsiztunk, itt néztük meg a „csokoládé múzeumot”, és itt látogattunk meg először mexikói állatkertet. Bár az útikönyvünkben egyáltalán nem szerepelt, irtó szép volt és rendezett, simán fel tudta volna venni a versenyt a Budapesti állatkerttel is.

 

2 éjszaka után innen is tovább álltunk a nem messze lévő híres „Reserva de la Biosfera Mariposa Monarca”-ba, vagyis a Monarchia Pillangók telelő helyére. Ez egy egészen különleges hely, mert ezek a lepkék egészen Kanadából és Amerikából, a nagy tavak vidékéről repülnek ide télvíz idejére. Csak novembertől márciusig lehet őket látni, aztán visszatérnek északra.

michoacan9.jpg

Az út kicsi és hepehupás volt, de sikerült néhány órányi hajtű kanyar után megérkeznünk. Az idő itt sokkal hidegebb volt és a táj is sokkal inkább kontinentális, sőt enyhén hegyvidéki éghajlatot mutatott. Sűrű erdő fedte a hegyoldalt, tele fenyőfákkal, amik közt keskeny ösvényeken vezettek fel a helyi „idegenvezetők”. Sajnos épp nem egy napos napon érkeztünk, így az épp érkező pillangók érkezését még láthattuk, de a már ittlévők begubóztak mozdulatlanul a fákon lógva. A helyiek szerint, ha nem süt a nap, akkor fáznak és nem mozdulnak. Mivel éreztük, hogy estére nagyon hideg várható itt a hegyen, ezért némileg kényszerből, de folytattuk az utat, bár tudtuk, hogy nem érünk oda a kívánt kempingbe estig. Utunk Mexikó és Morelos állam felé vitt, ahol a program egyre inkább besűrűsödött.

Ha érdekelnek további élményeink és velünk együtt tovább utaznál, akkor iratkozz fel a blogomra vagy a youtube csatornánkra  és kövess minket facebookon  

 

26 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr1214560998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HussarX 2019.01.24. 22:46:57

Viki, híresek lettetek, az Index2-re is felkerültetek már! :) Csak így tovább, kalandra fel!

János.Szabó 2019.01.25. 08:12:21

Nagy kíváncsisággal kezdtem el olvasni a beszámolót, de az alábbi megjegyzés mellett nem tudok szó nélkül elmenni: "Mindig kicsit elszomorít, hogy Magyarországon a Szalajka völgyre verjük a mellünket, miközben itt minden államra jut 2-3 többszörösen szebb, nagyobb és különlegesebb természeti szépség." Csak egyet tudok erre mondani: SZÉGYELLJE MAGÁT!

xbiciklis 2019.01.25. 08:42:24

Szép beszámoló, szép tájak. DE! Gondolom az USA nem semmiért von párhuzamot Szíriával és Afganisztánnal. Én szolgáltam egy évet afgnasiztánban, így tudom milyen az ottani vidéki feeling. Ha olyan a helyzet ebben az államban mint a vidéki Afganisztánban, márpedig gyanítom hogy igen, rohadt nagy mázlija van a családnak hogy egyik reggel nem lefejezve és megerőszakolva ébredtek. De hát a magyarok vannak olyan hülyék hogy a tiltások ellenére hazárdjátékoznak, aztán nekik áll feljebb, ha egy fejjel kevesebben ébrednek. Rohadt nagy mákjuk volt ismétlem, hogy nem történt semmi ilyesmi. Vannak szép tájak biztonságos helyeken is. Nem kell kockázatni az életet, féleg nem a gyerekekét.

Ződ2000 · http://egzostive.com 2019.01.25. 09:23:54

@János.Szabó: szerintem meg szégyelje magát aki tudatlanságával próbálja körbebástyázni saját önhittségét.
Ez a kijelentés Európa legtöbb országára ugyanúgy igaz, persze attól még nehéz lenne pótolni az egy napos kirádulással megoldható magyar kirándulóhelyeket, csak nem árt tisztában lenni a dolgokkal.

Kelly és a szexi dög 2019.01.25. 09:24:30

Király! - irány Venezuela, sok szép látnivaló van útközben + a polgárháborúra épp odaértek! ;)

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2019.01.25. 09:38:52

@János.Szabó: A magyar gyűlölet kötelező kellék az indexen, és címlapos blogjain.
Úgy látszik ezen írás szerzője is megfelel a propagandának.

Piri és Barkas 2019.01.25. 10:46:44

Nem hiszem hogy kockáztatnám a gyerekeim életét bármely utazás kedvéért. Ez felelőtlenség. De hát, különbözőek vagyunk.

Piri és Barkas 2019.01.25. 10:50:00

@wmiki : semmi gyűlölet nem volt a @János.Szabó hozzászólásában. A megjegyzése teljesen korrekt volt. Én értettem az élét . Sajnálom, ha te nem.

Buncog 2019.01.25. 10:54:04

@János.Szabó:

Miért szégyellje magát? Egy Magyarországnál 21-szer és 100-szor (Mexico/USA) nagyobb ország hadd büszkélkedjen már több és komolyabb látnivalóval, mint Magyarország. Csak a Grand Canyon majdnem olyan hosszú, mint kis hazánk. (377 km)

Balango 2019.01.25. 11:15:27

@Buncog: Én nem mondom, hogy szégyellje magát, de az a véleményem, hogy a Szabó János által kifogásolt megjegyzés szerintem is szegénységi bizonyítványt állt ki a bloggerről.
Ez a "Szalajka-völgyre verjük a mellünket" kitétel tartalmazza azt is, hogy "nektek, lúzereknek, ez jut, én azonban a férjemmel és a gyerekemmel bejárom a világot, essetek hasra tőlem."
Szerintem a hölgy - a férjével és az ilyen módon nevelt gyerekeivel - jó helyen van ott, ahol van. Mi pedig megleszünk itthon nélkülük a Szalajka-völggyel. (Azzal együtt, hogy tudjuk értékelni a komolyabb látnivalókat az Iguaco-vízeséstől a Kínai Nagy Falig. Nem vagyunk mi attól kevesebbek, hogy a világ tele van nagyszerű természeti és kulturális látnivalókkal.)

vincent66 2019.01.25. 12:17:47

A marokkói hegyekben táborozó lányok is meg voltak róla győtődve, hogy porhintés a veszélyre hivatkozás. A sajnálatos végeredménye ismert a történetnek.

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2019.01.25. 12:24:08

@Piri és Barkas: nem Janos hozzászólására írtam amit, hanem a blog posztra. Sajnálom, ha nem jött át az üzenet.

Az indexen rendszeresen átjön a propaganda cikkekből, hogy a magyarok alsóbbrendűek, merjünk kicsik lenni, ők csak ne legyenek büszkék semmire.
Ebbe illeszkedik bele a poszt ezen kitétele is.

Buncog 2019.01.25. 12:26:00

@Balango:

Szerintem nem néz minket lúzereknek a szerző. Csak elragadtatta magát, mert olyan, nagyságrendekkel szebb és nagyobb látnivalókat keresett fel, amiktől egy magyar embernek eláll a lélegzete. Én is ilyen módon szoktam világot járni és lenézem azokat, akik kiszaladnak Miamiba vagy Dubaiba egy szelfiért és másnap indulnak haza, mert azt hiszik, láttak mindent. És persze azonnal tolják a képet a facebookra, hogy itt vagyok, irigykedjetek!

Nahát???? 2019.01.25. 13:08:30

@xbiciklis: Én is eltöltöttem néhány hetet Mexikóban és nem szervezett túristaúton.
Voltam Mexikóvarosban is, jártam vidéken és egy hétig az óceán partján pihentem.
Sehol semmiféle atrocitás nem ért, bár magyarországi mércével mérve sok a fegyveres rendőrtrió az utcákon.
Az ország csodálatosan szép, rengeteg a látnivaló, a konyha fantasztikus, az emberek kedvesek, barátságosak. Az egyetlen szomorú emlékem a Frida Kahlo múzeum, ami bár gyönyörű, de nyomasztó! Mégis ajánlom mindenkinek, aki Mexikóvárosban jár.

Az usa és Mexikó kapcsolata igencsak sajátságos! Ugyanis az usákok Mexikótól elrabolták Texast, Újmexikót, Kaliforniát és még két állam jelentős részét. Mert szükségük volt rá! De találtak rá demokratikus magyarázatot.

Amúgy pedig a nyaralóhelyek dugig vannak usákokkal! Gondolom, mert számukra nem veszélyes az ország, hiszen tudnak vigyázni magukra! Vagy tévednék?

Szóval ez valahogy úgy van, mint az angol-skót viszony. A smucig angolok terjesztik a skót fukarságról a vicceket, amik jók, csak a valóság épp a fordítottja!

Akuci 2019.01.25. 14:33:35

@HussarX: Köszi! Látom, nagy port kavartam.:-)

János.Szabó 2019.01.25. 16:27:57

@Balango látta és érezte jól a hozzászólásom lényegét.

simonpali 2019.01.25. 17:00:19

Tök jó a posztod, de igazi libsi módjára azért nem birtad ki, hogy ne rúgj bele egyet a magyarokba. (Fogalmam sincs, kire gondolsz, aki úgymond veri a mellét/nyálát stb.. a Szalajka völgyére.) Sebaj, gratulálok a csodaszép gyerekekhez!

Punxsutawney Mormota 2019.01.25. 19:03:34

@wmiki: Látom, fogod a lényeget... Tkp nem több annál, mint hogy nálunk minden világhírű. Csak a világba kilépve kiderül, hogy ez nem teljesen igaz ebben a formában. A Szalajka szép, a környezet szép, ezen túlmenően van néhány olyan környezti értékünk, ami tényleg nagyon kevés helyen található meg a világban, ilyen pl. az egerszalóki sódomb, vagy aggteleki barlang is egy csodálatos képződmény. Arról meg igazán nem tehetünk, hogy sem a Victoria-vízesés, sem a Wadi Shab nem nálunk van, mint ahogy a földkéreg vékonysága ellenére sem tudunk egyetlen nyomorult gejzírt felmutatni :) Amiről viszont tehetünk, hogy a meglévő természeti csodáinkát nem kezeljük helyesen, nem kufárkodunk velük úgy, hogy az tényleg legalább európai hírű nevezetesség legyen.

Mr. Neutron 2019.01.25. 20:27:46

Büszkén kijelenthetem, hogy Én még sosem nézegettem mexikói vízseséseket, de láttatlanban is biztos, hogy nem hiányoznak - a Magyar vízesésekhez képest. A vízesések ugyanis nem attól lesznek csodálatosak, hogy hány centi a hosszúságuk, hanem attól, hogy eszmeileg milyen értéktöbblettel bírnak. Csak utalás szinten:
- Mexikóban állati meleg van, ami folytán a vízeséseknek nincs módjuk befagyni, tehát az értékelésnél 0,5-tel kell az összeset beszorozni a Kárpát medencei társaikhoz képest.
- A mexikói kövek minőségéről és a jelenlévő porról is írhatnék (l. a Beaking Bad 5. évad határon túli jeleneit), ami kihat a vízesések vízminőségére és az esztétikai kinézetükre egyaránt.
- A Magyar vízesések történelmi-filozófiai értelemben ősibb és magyarabb értékek megtesítői - ezzel ellentétben Mexikó jelentős migráns kibocsátó ország.

A sort lehetne folytatni...

Buncog 2019.01.25. 20:48:16

@Mr. Neutron:

Nehogy elhagyd Magyarországot, még fél órára sem! A fidesz megvéd téged a migránsoktól és nyugodtan hidd azt, hogy Magyarország a világ közepe.

Mr. Neutron 2019.01.25. 20:54:32

@Buncog: Voltam már külföldi utazáson, ezért van összehasonlítási alapom. A lényeg, hogy nekem nem tetszik a külföld (Magyarországhoz képest).

C est le via...

tomtyi 2019.01.26. 09:42:19

Remélem, nem úgy ér véget a kaland, ahogy a kies Tadzsikisztánban a lelkes fiatal, libsi bringásoké.
Egy kollégám pár éve volt Mexikóban. A meghívóik hangsúlyozták, hogy mindenképpen várják meg őket a repülőtéren, ne menjenek taxival. Később ne akarjanak csak úgy kirándulgatni itt-ott. Nyilván hülyék a mexikóiak és benyalták Orbán sorosmigráns és Trump alatinókmindbűnözők mantráit.

tomtyi 2019.01.26. 09:43:03

@Nahát????:
Némi update-re szükség lenne a történelmi ismereteid terén.

nyuszis77 2019.01.31. 19:04:23

Sziasztok! Nekem nagyon tetszik a kaland, végigolvastam a korábbi bejegyzéseket (még csak a tengerentúlit), nagyon jó hogy ilyen kalandot így össze lehet hozni ennyi emberrel, biztos hogy nagy összhangot kíván!
Sajnos hogy a "népszerűség" hozza a magyarkodó meg az egy mondaton rugózó kommentgyárakat is, de ez ilyen, igaz nem sok blogot olvasok, de mint írtam ez nagyon tetszett, itt magyarba némi hóval és korán sötétedő égbolttal.