4 gyerekkel szép az élet

utazás gyerekekkel

A nicaraguai forradalom évfordulójára...

2019. május 29. 05:33 - Akuci

Tavaly ilyenkor tartottunk ott, hogy elindulunk az Usából, átutazunk Mexikón, egész Közép-Amerikán, áthajózunk Kolumbiába és eljutunk egészen Argentínáig egy év alatt. Ekkor még nem tudtuk, hogy időszűkében ez az egész terv lehetetlen küldetés, és azt hittük, hogy  inkább Nicaragua állja az utunkat. 2018 áprilisában ugyanis kitört a forradalom, utakat zártak le, kocsikat égettek, utcai lövöldözések folytak, és ennek következtében minden utazó nagy ívben elkerülte az országot. Természetesen mindenki azt javasolta, hogy hagyjuk ki Nicaraguát, ja, hogy az földrajzilag lehetetlen, akkor hagyjuk ki egész Közép-Amerikát, és egyenesen Mexikóból hajózzunk le Kolumbiába, esetleg oldjuk meg Guatemalából a szállítást…Akkor még nem volt kész tervünk, csak abban tudtunk reménykedni, hogy több, mint fél év alatt elülnek a lázongások, és visszaáll az országban a rend. Azóta szerencsére vissza is állt, legalábbis az utazók szempontjából, de a külföldi turisták még mindig igen kis százaléka mer idelátogatni. Sajnos, amit egyszer leromboltak (a közbiztonságba vetett bizalmat) csak hosszú idő alatt lehet újra visszaépíteni. Ráadásul messziről nézve (Európából) az egész Közép-Amerikai régió egy forrongó üst, ahol bármikor lelőhetnek, fegyverrel kirabolhatnak, vagy elrabolnak téged. A távolság és az ismeretlen mindig felnagyítja a félelmeket, kicsit arra emlékeztet, amikor a Délszláv háború idején Uruguayban megkérdezték tőlem, hogy gyakran lőnek-e, és mennyire ijesztő a háború…mármint persze Magyarországon.

nicaforradalom.jpg

De mi is történt Nicaraguában, és mi ellen lázadt fel a nép tavaly? Mint a legtöbb Közép-Amerikai ország, Nicaragua is megszenvedte a maga polgárháborúját, véres diktátorokkal fűszerezve, akik csak a maguk gazdagodására törekedtek, és eközben teljesen kizsigerelték a már így is mélyszegénységben élő népet.

 Anastasio Somoza diktatúrájának 1979-ben vetettek véget a bal oldali, Szovjetunió és Kuba által támogatott szandinista erők, akiknek első dolga volt a Somoza vagyon szétosztása, mivel a diktátor az ország közel 1/3-át birtokolta. A Sandinista irányítás szépen és hatékonyan indult. Megszervezték az oktatást, rövid idő alatt mozgótanárok irányításával a 83%-os analfabetizmust 50% alá csökkentették, és megpróbálták felszámolni az éhezést és hajléktalanságot. Ezt követően sajnos a sandinisták a kommunizmus és a totális rezsim irányába vezették az országot, ennek érdekében kubai fegyveres segítséget is igénybe vettek. Ezzel szemben Amerika a másik oldalnak küldött pénzt és fegyvereket, az úgynevezett kontrákat támogatva. A sok külső beavatkozás arra mindenesetre jó volt, hogy a harcot jó sokáig elhúzta és újra és újra kiegyenlítette az erőviszonyokat. A 80-a évek egész évtizedét véres polgárháború határozta meg, az amerikai titkosszolgálat illegális pénzeket is felhasznált a kontrák támogatására. Eközben az ország lassan, de folyamatos rombolódott és rongyolódott le. (Ebben az időszakban volt először képviselő (1979-90) a mostani államelnök: Daniel Ortega.)

1990-ben végre szabad választásokat írtak ki, és bár a vezetők békét teremtettek, de a korrupció virágzott és sehogy sem sikerült az országot stabil gazdasági pályára helyezni. Sőt, a 16 éven át tartó neoliberális és konzervatív kormányzás eredményeként az ország lakosságának 80%-a szegénységi küszöb alatt élt (közel 6 millió ember napi 2 dollár alatt keresett) a munkanélküliség közel 50%-ra emelkedett, tehát nem sok eredményt sikerült felmutatni a békét leszámítva. 2007-ban újra a forradalmi múlttal rendelkező Daniel Ortegát választották meg. Egyik első és legfontosabb intézkedéseként bevezette a teljesen ingyenes állami oktatást (általános iskolákban) és az ingyenes egyészségügyi ellátást, beleértve az ingyenes gyógyszereket, operációkat stb…A sok szép és népszerű intézkedés mögött azonban nem volt sok pénz, legalábbis az utóbbi időben elfogyott, mióta a „barátokra” Kubára és főleg Venezuelára sanyarúbb idők köszöntöttek. A külső segítség nélkül pedig az államkassza apadni kezdett, aminek ellentételezésre semmilyen hatékony lépést nem tett az államfő.

nica_forradalom_5.jpg

Ortega épp a harmadik mandátumát tölti (elvileg 2022-ig), ezzel ő az eddigi legtöbb időt elnökként töltő nicaraguai vezető, igaz ehhez az is kellett, hogy az alkotmányt kicsit átírja annak érdekében, hogy az abban meghatározott maximum kétszeri elnöki mandátumba valahogy beleférjen neki ez a harmadik is.

No de mi történt 2018-ban pontosan? A 2018 április 18-án kitört felkelést kirobbantó közvetlen indok a társadalombiztosítási rendszer átszervezése, konkrétabban, adók növelése és kivetése (nyugdíj korhatár kitolása, nyugdíjasok, kis és középvállalatok adóinak növelése volt. Mindez azért, mert a szociális rendszer akkora hiányt halmozott fel, -amelyre 2017-ben a Nemzetközi Valuta Alap figyelmeztetett-, hogy szociális megszorítások nélkül 2019-re kiürült volna az államkassza. A forradalom pedig az intézkedések bejelentésének napján tört ki.

Azon lehet filozofálni, hogy mit rontott el eddig Ortega, az viszont biztos, hogy katasztrofálisan reagált az elégedetlenségre, kiérdemelve ezzel a „hatalomhoz körömszakadtáig ragaszkodó diktátorok” sorába való felvételt. Több számadat is kering, de a megmozdulások halálos áldozatainak száma valahol 500 és 600 közé tehető, a sebesülteké 1200-2400 között mozog és 700-800 tüntető lett letartóztatva, közülük még ma is sokan szabadulásukat várva. Ortega gátlástalanul belelövetett a saját népébe, konkrétan, tankokat hozatott a nép „megfékezésére”, közben persze elhallgattatta a sajtó képviselőit is, hol börtönnel, hol egyéb módszerekkel.

nicaforr2.jpg

A nemzetközi közvéleményt nagyon megrázta, hogy az egyik legstabilabbnak tartott Közép Amerikai országban mik történhetnek. Nicaragua az utazók fekete listájára került, és azóta is a szégyenpadon csücsül…Bár a legvéresebb időszak 2018 végén befejeződött, azóta is vannak kisebb tüntetések. Elsősorban a politikai foglyok szabadon bocsájtása miatt, amit Ortega május végére ígért. Most épp május vége van, pár napja volt egy munkabeszüntetés, hogy nyomatékosítsák a vezetőben, hogy várják, hogy betartsa az ígéretét. Aznap riogattak minket, ne menjünk az utcára, lehetnek atrocitások, lehet, hogy még az internetet is elvágják aznapra…Aztán szerencsére nem történt semmi, csak néhány bolt zárva maradt és az iskolákba is alig vittek be gyerekeket.

Ma pedig az anyák napi „tömeggyilkosságra” emlékezem (Nicaraguaban május 30-a az anyák napja), ezen a napon ugyanis tavaly Managuából, a fővárosból egy tüntető csoport indult Masaya felé, amikor is katonák és Ortega paramilitáris seregei belelőttek a tömegbe. Ezen a napon összesen 199-en sebesültek meg és 15-en vesztették életüket.

niacargua_forradalom_6.jpg

Azóta rengetegen börtönben ülnek, 60 ezren elvesztették a munkájukat (elsősorban a turizmus szektorában dolgozók), a nicaraguaiak mégis hisznek benne, hogy a diktátor hamarosan önként távozik és betartja az ígéreteit. Reméljük, hogy tavaly nem hiába áldozták olyan sokan az életüket, hogy távozásra bírják a „kedves vezetőt”!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr2114867378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.