Sokat gondolkoztunk, hogy hova is menjünk az őszi szünetben, felmerült az is, hogy kicsit melegebb éghajlatra repülővel mennénk, de aztán kiderült, hogy a repülőtársaságok pontosan tudják, hogy mikor szeretne vakációzni a nép, aminek megfelelően a jó időpontokban eléggé megdrágultak a jegyek.
Így aztán közelebbi helyszínek után néztünk, és legnagyobb szerencsénkre a barátainknak már kész terve volt a szünetre, így csak könnyedén becsatlakoztunk hozzájuk.
Bár mi az őszi szünetben valósítottuk meg, aminek különös apropója az volt, hogy a halloweeni ünneplés is beleesett, a karácsonyi szünetben legalább ilyen varázslatos programcsomaggal várnak bennünket a parkban!
Sopronban szálltunk meg, ami egyébként is a szívünk csücske, bár mindig elszomorító, hogy mennyire kihalt a belvárosi része, bármennyire is szépséges. Első napon a Fertő –tó környékén kirándulgattunk, megnéztük a Fertőrákosi kőfejtőt, amit nagyon szépen kialakítottak, bár nem hosszú program, de egy kellemes órácskát el lehet tölteni benne. Egy magasan fekvő ösvényen vezet végig az út, ahonnan kiválóan lehet lelátni magára a bányára, majd, amikor az ember leereszkedik a „barlangba”, ahol a kiállítás és esemény esetén a barlangszínház is vár, a bejártnál, mintegy boltívszerűen kagyló és mindenféle tengeri állatok lenyomata látszik a kőzetben.
A kiállítás leköti a gyerekeket is, van óriási kivetítőn vetítés és a Pannon tenger idejéből származó ősállatok csontvázai is. Az őscápák, ősbálnák és őstengeri tehenek gigantikus méreteikkel nyűgözik le a kis látogatókat.
A kőfejtő után cölöpökön álló házakat néztünk meg a Fertő tó partján, majd visszatérve Fertőrákosra megebédeltünk. Mi ugyan kocsival közlekedtünk, de még nagyobb élvezet lett volna ezeket a távolságokat biciklivel megtenni, de az túl nagy áldozatot követelt volna részünkről egy nap kedvéért (lehurcolni az összes bringát) illetve nem kis kihívás mindenféle méretet kikölcsönözni sem…Így aztán maradt a kocsiból be kocsiba be, de mivel nem én szerveztem a napot, nem láttam át, hogy hogyan lehetett volna gyalogosan összefűzni ezeket a programokat. (Valószínűleg ezeket pont sehogy).
A napot az Eszterházy kastély parkjában való sétával és elektromos kisautózással zártuk (hoztuk otthonról), miután kiderült, hogy az állatsimogatós major épp zárva van.
Az igazi attrakció azonban csak másnap következett, és minden gyerekünk is ezt várta a legjobban, ez pedig a határközeli vidámpark, Family Park, vagy másnéven „mesepark” volt.
Valahogy nem sikerült kiokoskodnunk, hogy reggel 10kor vagy 11kor nyit, de mire 11-re átértünk (Sopronból mindössze fél óra) a parkoló már tele volt. Ennek ellenére a tömeg teljesen eloszlott és az egész nap során alig-alig kellett sorban állnunk a játékokért. Az egész napos jegy megváltása minden játékra korlátlan használatot biztosít, (kivéve egy-két zsetonos játékot), sőt, ha valakinek aznap van a születésnapja, akkor ingyen mehet be.
Mivel nekünk ez első alkalom volt (bármilyen meglepő), ezért a nyári vizes játékokról nem tudok beszámolni, ellenben a hidegben is használható eszközök és a halloweeni hangulat önmagában lenyűgöző volt. Látszott, hogy erre a 10 napra a szervezők nagyon odatették magukat, mindenhol óriási csontvázakon, szellemeken, neonfényű sírokon és pókhálóba szőtt ijesztő figurákon legeltethettük a szemünket. Útközben nemcsak lufifújó bohóc köszöntött, de többször belebotlottunk a halloweeni zenés, táncos felvonulásba, aminek során színes ruhákban halotti maszkos táncosnők körében gólyalábas figurák és szörnyek vonultak fel.
Kaptunk ugyan a bejáratnál egy parktérképet, de anélkül is jól boldogultunk, és a park nagyságából adódóan csak nap végére sikerült bejárnunk mindent. (Igaz, hogy több játékon többször is megfordultunk, de ez nem azért volt, mert máshol várni kellett volna, hanem inkább, mert valami annyira megtetszett, hogy nem bírtak a gyerekeink elszakadni tőle.)
Szerencsésen jött ki, hogy a másik család gyerekei, akikkel közösen mentünk, szintén nagyobbak voltak, így időnként ketté oszlott a társaság, a „kicsikre” (5, 7 évesek) velünk és „nagyokra” 9, 11 évesek velük. De ha ez nem megoldható, az sem baj, mert szinte minden játék élvezhető a nagyobbaknak is, vagy ha nem pont az, hát akkor a mellette lévő.
A játékok összetétele a retro (lábbal hajtós), gyerekkorunkat idéző cukiságoktól a pörgő-forgó hullámvasutakig terjed, de nagyon durva dolgokra semmiképpen sem kell számítani. Éppen ezért azt mondanám, hogy kb 10-12 éves korig a legideálisabb a park.
Viszont még az egyszerűbb játékok, úgy mint körhinta, is olyan klasszul van kialakítva, hogy az almaformákból vannak dupla, vagyis összenőtt almák, így egy szülő kíséretében a legkisebbek is élvezhetik a park nyújtotta lehetőségeket. Szerencsére Vilma a maga 5 évével mindenre felülhetett, a legtöbb játékra ugyanis a minimum 105 vagy 98 centi volt, amit szerencsésen sikerült megugranunk.
Erre azért érdemes figyelni, mert 4 év alatt (vagy aprócskán) eléggé keresgélni kell, hogy mire tud felülni a gyerek. A 120 centi egy következő lépcsőfok volt, ami sokszor annyit jelentett, hogy onnantól egyedül is felülhet a játékra (szédülős szülők figyelmébe).
Nekünk még nagyon tetszettek a játékokon túl a csupán esztétikai célt szolgáló meseinstallációk, amik, különböző jeleneteket mutatnak be a legismertebb mesékből. Főleg a kicsik imádták kitalálni, hogy melyik meséről van szó… Ezek között volt egy-két interaktívabb, mesélős, zenélős, mozgós figurás is, de ezeket most kicsit túlharsogták a halloweeni csontvázak és szellemek. (Még mielőtt valaki megijedne, semmi ijesztő nem volt sehol, inkább a mexikói halottidézés és az amerikai haloween ünnep keveredését lehetett látni.) És ha már Mexikónál tartunk, ami a szívem csücske, ha a gyerekeitek még nem látták a „Coco” című rajzfilmet, akkor meleg szívvel ajánlanám halloween előtt (vagy után) mert garantáltan elragadja a félősebb gyerekek fantáziáját is.
Szerencsére annyi érdekesség volt, amire fel lehetett ülni, hogy az ajándékboltokat sikerült kihagynunk, bár már a kirakatukból látszott a sok színes plüss és színpompás nyalóka, de nekünk elég volt a kinti büféknél megízlelni a kolbászt, forralt bort, téli fagyit majd a nap lezárásául a kürtös kalácsot.
Kimerítő, de pörgésben-forgásban és élményekben gazdag napot töltöttünk itt, és mire teljesen besötétedett, boldog fáradsággal indultunk vissza soproni szállásunkra.
Én igazán sajnálom, hogy Budapesten nincs már vidámpark, de kárpótlásul egy egész hétvégés kiruccanás keretében érdemes ellátogatni ebbe a határmenti meseparkba. Minden szempontból csak ajánlani tudom, nem drága, nagyon profin szervezett és még ha tömeg van, az is eloszlik, és nincs hiány semmiből, se parkolóból, se étkezdéből, se játékból, se jó hangulatból!
A parkba a Family Park meghívására látogattunk el, a poszt viszont csak a saját véleményünket tükrözi.
