Most, hogy otthon immár a negyedik hullám lángolt fel, minden beoltottság ellenére, igazán hálás lehetek a sorsnak, hogy itt kint Nicaraguában, éppen csak egy második hullám végét jelenthetem.

Nagyon érdekes a világ, minden ország, minden kormány, és minden ember is más-más megoldást képzel el és követ. Otthonról, ahol, szinte csak a szomszédos országok és természetesen a nagyobb nyugat európai országok lépéseit szajkózza a sajtó, el sem tudjuk képzelni, hogy lehet másképp… Pedig bizony vannak elrettentő példák, amikor még az első hullám alatt turisták Argentínában maradtak, és szó szerint bezárták őket a kempingbe, és 4 hónapon keresztül ki sem mozdulhattak onnan. Élelemhez is csak a kerítésen keresztül juthattak, úgy hogy a helyiek vittek nekik.

Aztán itt van Nicaragua, ahol a központi irányítás semmilyen kötelező jellegű intézkedést nem hozott (se maszk, se távolságtartás..), viszont az első hullám alatt bezárták közel egy évre az összes állami iskolát. Ja, és lezárták a szárazföldi határokat (a légit nem…), aztán csak egyik irányba nyitották meg…

Annyi logikátlan és összecsapott intézkedést, mint ebben az utóbbi két évben, még nem látott a világ… Nekem az egyik kedvencem, egy hazai gyöngyszem még nyár elejéről, az oltatlan 18 év alatti oltott kísérővel mehet moziba. Teljesen életszerű és nyilván jogos is…

Na jó, szóval egyik kutya, másik eb, nem mondom, hogy itt bármit jobban csinálnának, egyszerűen csak, talán az időjárás, talán amiatt, hogy szinte egész évben szabadtéren éled az életed kicsit kevésbé terjed ez a nyavaja. Az első hullám állítólag sokakat elért, de szerencsére kevés halálos áldozattal járt, most egy évvel később (ismét az esős évszak végén) felbukkanó második hullám is szerencsésen lecsengett pár hét alatt és ugyan voltak, olyan híresztelések, hogy hamarosan megtelnek a kórházak, ezek inkább bizonyos régiókra vonatkoztak, és valójában soha nem érték el azt a szintet sem, amit Magyarországnak már megint sikerült, nevezetesen, több mint száz halott naponta.

A statisztikák persze itt kozmetikázva vannak, két módszert lehet követni, vagy a környező országok statisztikáit nézzük, és abból próbálunk következtetni, vagy beszorozzuk lazán 20-szal az adatokat…Ezek persze így nem adnak biztos képet, de persze úgy hallom otthon sem kötik az emberek orrára például az oltottak és oltatlanok arányát a betegek között, pedig viszonylag fontos lenne, hogy még több embert győzhessenek meg az oltás hatásosságáról (már ha az, ugye). Nos, ez a hússzal szorzott szám is jóval kisebb, mint otthon a rosszabb időszak adatai. 

Ez a kép a hivatalos adatokat hasonlítja össze (MINSA) az emberek által bejelentett adatokkal (Tehát hivatalosan a járvány kezdete óta 207 halott és 16,422 covidos megbetegedés történt. )

Na de térjünk vissza ide a trópusokra. Fél évvel ezelőtt itt még 3%-os volt az átoltottság. Egyrészt a kormány nem vett vakcinát, másrészt nem nyomatták orrba szájba, hogy ez milyen fontos, de legfőképpen nem volt elég oltóanyag. Aztán pár hónapja (választások előtt) hirtelen összekapta magát a kormány és nekiveselkedett a tömegek oltásának.

Itt nincs természetesen regisztráció, egyszerűen meghirdetik, hogy a kerületedben, vagy városodban mikor lesz oltás, és be lehet állni a sorba. Eleinte nagyon nehézkesen ment ez, mert a sportcsarnokokat megtöltötték az oltásra várók, akik este 6-kor beálltak a sorba és volt, hogy bizony éjjel 2-kor elfogyott az oltás, és hoppon maradt a fél sor. Annyira sajnáltam az embereket, akik mindent megtettek, hogy oltást kaphassanak, nem válogattak (nem is lehet), csak vártak, és aztán mégsem jutottak hozzá.

Ezzel egy időben megjelent a vakcinaturizmus, vagyis, hogy a jómódú Dél és Közép Amerikaiak, akik nem tudtak, vagy nem akartak annyit várni az oltásra (vagy nem azt az oltást szerették volna) egyszerűen kiutaztak az Usába, ahol minden gond nélkül megkapták a vágyott Pfizer adagjukat. Számtalan Nicaraguában élő expatról hallottam (kanadaiak, ausztrálok stb…) akik nem utaztak egészen a hazájukig, csak az Usáig és vissza, hogy védettséget kapjanak. Persze ennek a turizmusnak most véget vetett az Usa egy tollvonással, amennyiben most már csak oltottak léphetnek a földjére. Akiknek pedig nem volt pénze drága repülőjegyre, de nagyon vágytak egy oltásra, azokat illegálisan 2 dollárért átvitték a határon egy bárkán Hondurasba, ahol szintén hozzájuthattak az oltáshoz minden gond nélkül. Az illegális határátlépést pedig azért kellett kockáztatni, mert visszafelé a 100-150 dolláros PCR teszt már nem fért volna bele a büdzsébe.

Ez a Hondurasi kiruccanás elég sokáig elég jól működött, és a kormányok szemet is hunytak felette, most meg már szerencsére nincs is szükség rá, mert úgy tűnik itt is eljött a vakcina Kánaán. (Bár még mindig vannak, akik az orosz és kubai vakcina helyett nemzetközileg elfogadott oltást szeretnének, ők továbbra is Hondurasba járnak oltatni.)

Most viszont egy másik irányú mozgolódás kezdődött el. Olyan emberek jönnek ide hosszabb-rövidebb időre, akik a valamilyen módon rájuk kényszerített oltás ellen menekülnek (hiszen ide csak PCR teszt kell) . Mert bár tudom, hogy egyelőre csak Ausztria és Costa Rica merte meglépni a kötelező oltás bevezetését, valójában több ország is megnehezítette, ha nem lehetetlenné tette az oltatlanok életét a saját hazájában.

Sokan vannak Kanadaiak, akik még az előtt kislisszoltak az országukból, hogy az utazáshoz oltatnuk kellett volna. Szóval ahány ország annyi szokás. Costa Rica például fokozatosan nehezített, és nem túl tisztességes a „szegény szomszédokkal”, amennyiben először (még tavaly) megnyitotta minden nélkül (se oltás, se teszt nem kellett) a határait a repülőforgalom előtt, de a szárazföldi határokat még hosszú hónapokra zárva hagyta. Így aztán az ingázó vendégmunkások vagy bent, vagy kint rekedtek, vagy használhatták illegálisan a zöld határokat. Aztán nagy nehezen kinyitotta valamennyi határát, és év végi dátummal kihirdette, hogy a legtöbb helyre már csak oltottak léphetnek be (persze csak nyugati oltásokkal) és jövő évtől kezdve kötelezővé tette a gyerekek számára a covid elleni oltást. Sokszor azt érzem, hogy az intézkedések nem mindig az emberek érdekeit tartják szem előtt, hanem csak bizonyos csoportok érdekeit. Például Costa Ricában nyilvánvalóan a gazdag nyugati turistákra fókuszálnak, a többiek pedig esetleg átutazhatnak az országon, és még egy közértbe is bemehetnek…

Az utóbbi hetekben nagyban konszolidálódott a helyzet, egyre több helyi ismerősünk kapta meg az oltást, már a 30 év felettiek mind kaphattak, ha akartak, aztán jött a nagy fordulat, amikoris egy bal kanyarral úgy tűnt beelőznek minden nyugati országot… Ugyanis az ország nagy bajtársa, Kuba töméntelen oltást küldött, amivel a 2-12 év közötti korosztályt is tudják oltani.

Most ott tartunk, hogy annyi oltás van, mint egy zsibvásárban, a hagyományos nyugati (elfogadott) pfizer, moderna, astra – n kívül szputnyik, szputnyik light ( egydózisú), 2 indiai és persze a híres kubai (Abdala és Soberana) , ami már 2 év feletti gyerekeknek is adható. Az oltási hajlandóság elég nagy, viszont a gyerekeknek adható oltással kapcsolatban sok a kérdés és a bizonytalanság. A balkanyaros előzés pedig még messze nem sikerült, mert bármennyire is belehúztak, az augusztusi 3%-ról még mindig csak 33%-ra sikerült feltornázni a lakosság átoltottságát.

Mint már mondtam, itt persze nincs válogatás, pfizer csak a terheseknek és szoptatós kismamáknak jár, és jelenleg a legtöbbeket szputnyik light-tal oltanak, de ez változó, éppen attól is függ, milyen szállítmányt küldenek ajándékba a jobb módú országok.

A védekezés más formái pedig különösen érdekesen alakulnak. A központi intézkedések hiányában, mindenkinek a saját belátására van bízva, hogy mennyire óhajt védekezni a vírus ellen. Például a tömegközlekedésben a buszok egyéni  kézben vannak, úgyhogy előfordulhat, hogy az egyiken kiírják, hogy csak maszkban szállhatsz fel, a másikon, viszont nem. A nagyobb közértek, bankok, egyéb intézmények szintén saját hatáskörben rakják ki a kézfertőtlenítőt és várják el a maszk használatát. Ezzel szemben a piacon, ahol az emberek nagy számban paszírozódnak össze, ott mondjuk a tömegek 20%-a visel maszkot.

Az is furcsa érzés, hogy a Costa Rica-i határszakaszon maszkban kell áthaladni, de mihelyt nicaraguai földre érkezel, leránthatod magadról a sorban.

Az állami iskolák idén nem zártak be, viszont a magán fenntartásúakban a szülők közössége szavazhatta meg, hogy legyen-e bezárás. Mivel az én gyerekeim 3 különféle iskolába járnak, nálunk például 2-ben szerencsére ment tovább a jelenléti oktatás, a harmadik (ami a fővárosban, Managuában van) 3 hetes online tanulást rendelt el. Az egyik iskolánkban egy különleges fertőtlenítővel átitatott lábtörlőn kell keresztül haladni, illetve a beengedéskor van lázmérés, kézfertőtlenítés, a táskák fertőtlenítővel való lefújása és természetesen folyamatos maszk használat… A másik iskolában kézfertőtlenítés és maszk…az államikban pedig semmi.

Az élet pedig folyik tovább a saját medrében, kicsit kimoccanva a komfortzónából, jóval kevesebb turistával, várakozással telve, hogy hamarosan jobb lesz, és hamarosan vége lesz az egésznek. Mindenesetre én nagyon örülök, hogy nem a csapból is a félelemkeltés folyik, anélkül is épp elég nehéz mindenkinek megélnie a pandémia fekete betűs éveit. Itt pedig amennyire lehet, egy teljes, napfényes és bizakodó életet élhetünk.