Laszlo Family Adventures

Az utazó család

Hányszor lehet szülni császármetszéssel?

2015. október 12. 07:51 - Akuci

Valószínűleg nem én leszek, aki megmondja az örök érvényű választ, sokkal inkább a nőgyógyászod, aki ismeri a tested (kívülről, belülről), és eldönti, hogy a te heggyógyulásod milyen gyors és milyen alapos. Általában 3-ig bárki „engedi”, de hallottam én már a környezetemben hétről is.

blogra1.jpg

Én a negyediknél tartok, és jelentem minden rendben! Köszönhetően ez a szakszerű orvosi ellátásomnak, vagyis a nőgyógyászomnak, aki szerintem csukott szemmel is bármikor tökéletesen varr össze egy pocakot.

Ja és a hegek, nem, nincs négy egymás alatt (elég szörnyen is nézne ki), hanem az előző vágást mindig kivágják (jobb esetben), és minden szülésnél lesz egy szép új vágásod. Szoktam is rajta viccelődni, hogy nekem nem kell has plasztika, mert minden terhességem után besvejfolnak kicsit belőlem, úgyhogy egyre kevesebb a bőr a hasamon. Tiszta haszon!

Most, hogy már az első császáros élményt megírtam, gondoltam hagyjuk a többit, semmi izgalom nincs abban…És ezzel megint úgy jártam volna el, mint mindennel, amit a második (és többedik) gyerek nem kapott meg. Nevezetesen azt a figyelmet és odafigyelést, amivel a környezet a kis elsőszülött császárka minden lélegzetvételét követi (anya követi a többiét is). Többediknek lenni nehéz és sanyarú szerep, mindent magadnak kell kiharcolnod, vagy csak a maradék jut. Így volt ez már a kórházban is, ahol első szülésemkor özönlöttek a látogatók, majd a második alkalommal már csak a gratuláló smsek hada, de a kórház folyosóján már nem volt tülekedés. Persze nekem nem okozott ez fejfájást. Fejfájást inkább azok az anyukák kaptak, akik harcolva a természettel, azt gondolták szülés után nem kell pihenni egy percet sem a kórházi ágyban. Aztán beindultak a hormonok, a tej meg sehol és jött az összeomlás, sírás-rívás, kétségbeesés. Szóval ajánlom, tényleg ne egy laptop társaságában és „ezt a kis munkát még a kórházból elintézem” szándékkal induljon senki se szülni. A négy alkalom alatt ketten is szétestek a mellettem lévő ágyon, pedig én noszogattam őket, hogy a mobilbökdösés és látogatók hadának fogadása helyett próbálják már meg lehunyni a szemüket pár percre.

Visszatérve a második császárhoz… természetesen természetes szülésre készültem. Az első alkalom után felvérteztem magam, és kötöttem az ebet a karóhoz. Hiába sorolta az indokokat orvosom, melyek ellene szóltak (másfél év lesz a két szülés között, múltkor se tágult…stb.) Hogy miért számít a másfél év? Mert ha nem hegedt be teljesen a seb (a méhen, bent), akkor könnyen megnyílhat az erőlködéstől, nagyon sokadik császáros anyukáknál ez már a terhesség harmadik harmadában előfordulhat. Ez pedig életveszélyes, a baba a hasfalba születik, anya elvérzik és vége mindenkinek.

Tehát a körülmények nem voltak a legideálisabbak, de engedélyem volt a „rendes” szülésre, legalábbis egy próba erejéig. Aztán ez a második gyermek, csak nem akart kijönni (hiába, ő a legragaszkodóbb), így aztán a kiírt időpontig tudtam csak halasztani a dolgot, kénytelen voltam befeküdni egy tavaszi szerda délután, hogy másnap megcsászározzanak. Mindenféle vizsgálatnak vetettek alá (ekg, vérvétel…), amelyeket rettentően utáltam, de végre estére túl voltam rajtuk. Azon ugyan értetlenkedtem, hogy miért kell bent aludnom a császárt megelőző éjjel, de megint fejet hajtottam a magyar egészségügy csodálatosan felépített rendszere előtt és nem lázadtam. Este épp olvasgattam valamit, amikor kisebb fájást éreztem. Na gondoltam, biztos csak beképzelem, mert annyira szülni akarok már…de aztán egyre erősödött, mígnem egy éjszakás nővért rávettem, hogy vegyen komolyan, és kapcsoljon rá  egy fájásmérőre. (Micsoda szerencse, hogy ennyi kütyü van, mert így tényleg elhiszik, hogy beindult, különben mit ér az én szavam). A fájásmérő persze, mint azt én már tudtam, egyre erőteljesebb és gyakoribb (5 perces) fájásokat olvasott le. Ezzel úgy tűnt nem várjuk meg a másnap reggel 8-at, így kénytelenek voltak behívni a szülésznőmet. Ő aztán sikeresen beért 1-2 órán belül és nekilátott a teendőknek. Nevezetesen gyorsan behívta az orvost is. A fájások ugyanis szünet nélküli folyamattá olvadtak össze, tágulásnak se híre se hamva, és még a magzatvíz is elfolyt, amibe sikeresen belekakilt a kis apróság. Ekkor már nem merült fel a kérdés, hogy hogyan fog a világra jönni. Amikor kikapták tiszta kék volt a szája, nagyon fázott, még egy kis fejmelegítő gézt is rátekertek sapkaként, hogy az is melegítse. Állítólag, mire felvágtak, már szétnyílt belül a méhhegem, úgyhogy mázlim volt, jókor, a jó helyen. Lehet, hogy nem is olyan nagy baj, hogy már bent feküdtem….

blogra2.jpg

Egyébként, amikor megkérdeztem a nőgyógyászomat, mennyit szülhetek így, akkor csak azt válaszolta: A Kennedy felesége is 4-et szült császárral… Aztán amikor ezt egy gyerekkel később kérdeztem, akkor ugyanezt a választ kaptam, csak ekkor már 5-öt szült. Mindig egyel többet, mint épp, amit én terveztem világra hozni. Gondoltam, ennek a fele se térfa, utánanézek, mégis mennyit szült ez a Kennedy asszony? Sajnos a wikipédia nem tér ki arra, hogy ki szült császárral, úgyhogy nem tudtam melyik Kennedy feleséget keressem. Jackie ugyan 4-et szült, de ebből egyet halva, Ethel (Bobby felesége) viszont 11-et, azt egy kicsit durva lett volna császárral akkoriban. Nem baj, csak utólag néztem utána, végül is a bíztatás a lényeg.

A harmadik császáros szülésem 2év 2 hónap múlva jött el, de ezt majd egy másik bejegyzésben részletezném (izgis, mert koraszülés volt, itt olvashatsz róla részletesen), úgyhogy a negyedikkel folytatnám egy huszárvágással. Ez 2év 3 hónappal a harmadik születése után történt. Mivel már három császármetszésen voltam túl, nem volt kérdés, hogy ezúttal mi fog történni. Szépen megbeszéltük a napot (kicsit hamarabb, mint a kiírt), majd vizsgálatok, befekvés, és reggel műtétre várakozás. A legfurcsább az egészben az volt, hogy ezúttal elvileg pontosan tudhattam mire számíthatok. Eddig ugyanis egy hosszas vajúdásom, egy rövid, de intenzív vajúdásom, és egy koraszülésem volt, mely mind császárral végződött, de egyik sem úgy, hogy bárki tervezte volna. Legalábbis nem úgy vagy nem akkor.

Nagyon furcsa érzés, amikor a szülésznőd a protokoll szerint elmondja előre, hogy hogyan fognak érzésteleníteni, hova szúrják a tűt, hogyan kötik le a kezedet és egyáltalán a többi elfelejteni kívánt részletet. Hirtelen olyan félelem fogott el, amit utoljára akkor éreztem, amikor Spanyolországban egy hídról bungie-jumpingoltam. De nem először…először ugyanis nem féltem és viszonylag könnyedén vetettem magam a mélybe, másodszor azonban valahogy inamba szállt a bátorságom. Már megvolt az érzés, már megvolt az adrenalin löket, most már csak ismételni kellett (kellet nekünk két ugrásra befizetnünk), és sokkal nehezebben szántam rá magam. Egyszerűen megrettentem.  Most is hasonló érzés kerített hatalmába megfejelve egy kis kiszolgáltatottság érzéssel, amit addig valószínűleg a sietség vagy a fájdalom miatt nem realizáltam. Rossz rágondolni, hogy nem fogom érezni (egy ideig)  a lábam, rossz rágondolni, hogy mennyire fáj először kikelni az ágyból, rossz, hogy remegni fogok fél napig, mintha fáznék és rossz az is, hogy mindezt előre tudom. Azt hiszem én negyedik alkalommal féltem a legjobban, de félelmeim nem a realitás talajából táplálkoztak (nevezetesen, hogy minél többedik császár, annál több lehet a komplikáció), hanem egy belső, ősi, mély rettenet volt, attól hogy felnyitják a testem, miközben én, mint egy elhajított baba mozdulatlanul tűröm és befolyásom sincs rá.

2014-09-18_11_12_24.jpg

Aztán csak túlestem ezen is, épp ahogy elmondták, igaz ez kissé tovább tartott, több mint egy órát, de hát ott volt már a 3 hegnyi nehezítés. Most végre kaptam egy olyan fájdalomcsillapítót, amitől nem remegtem utána. Hurrá!

Hogy újra vállalnám-e? Miért is ne, már minden variációt kipróbáltam. Az orvosom pedig csak annyit kért, hogy „Csak egy évig ne legyen újra terhes!” Jelentem, ezen sikeresen túl vagyunk! És egyébként is, a Kennedy feleségének 6 volt … Vagy mégsem?

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr397960036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása