Laszlo Family Adventures

Az utazó család

Egy nap Disneylandben

2018. november 12. 04:39 - Akuci

 A gyerekek már nagyon be voltak sózva, hogy milyen fantasztikus lesz Disneylandben, a világ „legszuperebb vidámparkjában”, ahogy beharangoztam nekik. Egész az utolsó percig választhattunk 2 park között, a szemben lévő újabb Disney Adventure Park és az eredeti „régi” Disneyland között. Ha nagyobb gyerekeim lennének, akkor biztos az előzőt választottam volna, mert ott sokkal különlegesebb, nagyobbaknak való, inkább „vidámparkos” izgalmak várnak a gyerekekre, de Disneylandben pedig szembejön Mickey, varázslat van és mesevilág, még ha a játékok kicsit szokványosabbak és egyoldalúbbak is kicsit…

Most már biztos vagyok, hogy jól választottunk, szinte az én gyerekeim korosztályára van szabva a park (4,6,8,10), irtó cuki látványelemekkel, profin kidolgozott környezetben, a mesék teljesen megelevenednek a játékok során. Nem csak a gyerekeimnek, de nekem is nagyon bejött a park. Mondjuk főleg az üdvözült mosolyuk és arcukon tükröződő boldog izgatottság, ami átragadt rám, nem az adrenalinbomba, mert az nem igazán volt. Marcinak (a férjemnek), pont ezért nem tetszett annyira, szerinte egy kaptafára készültek a játékok, és nem volt bennük semmi kreativitás és újszerűség. Annyiban igazat adok neki, hogy szinte az összes játék egy kisvonat, vagy egy vezetett pálya, amin bejárod a mese főbb csomópontjait, ahol viszont szépséges és igazán meseszerű a látvány. Nem a megszólalásig valódi, de talán ezt szánt szándékkal tették, mert mondjuk egy Hófehérkebeli gonosz mostoha, vagy egy Karib-tenger kalózai-beli jelenet rossz álmokat okozna egy kisebb gyereknek. Így azonban mindenki érzi, hogy ez mese, ahol jó lenni, de cseppet sem ijesztő.

disneyland6.jpg

Éppen ezt hiányolta kicsit Duda(10) is, akinek a rázó, ijesztő és pörgős elemek jöttek, be, amiben tényleg nem bővelkedik a park.  Mindössze egy része van, a Tomorrowland, ahol gondoltak a 10 év feletti korosztályra is, és vad, sötét, rázós játékokat iktattak be. Ezek közül persze néhány korhatáros, de a megkötés, csak a magasság (102cm, és 117cm), ami persze korlátot szab néhány apróbb vendégnek, de a megkötés mindenhol totál érthető.

Mi jó korán felkeltünk, hogy egész nap élvezhessük a drága, ámde életre szóló élményt nyújtó Park játékait. Kicsit tökölődtünk, hogy a 100 dolláros árhoz még hozzácsapjuk-e a fejenként  15 dolláros „Fast Pass”-t, de végül rávettem Marcit, hogy kell ez nekünk. Tényleg kellett! Bár én főleg azért kattantam rá, mert így a parkban készített összes fotót egyből megkaphatjuk, és nem csak a saját telefonunkra hagyatkozhatunk, de végül, inkább a sorban állás miatt volt a dolognak szerepe, ugyanis ezzel az app-al lehetett bizonyos játékokra előre időpontot foglalni, és ezzel csökkenteni mondjuk a 90 perces várakozást 10-re.  Azt gondolom ez 4 gyerekkel minden pénzt megért!

disneyland13.jpg

Goofy háza Mickey Toontownban

Kicsit indulás előtt ugyanis attól is tartottam, hogy majd mindenhol rengeteget állunk sorba, amitől a gyerekeim begurulnak és elvész az egésznek a lényege, de aztán nem így alakult. Reggel fél10 körül még nem volt telt házas a park, így 10-15 perces várakozások voltak. A legnépszerűbb helyeket pedig szép sorban lefoglaltuk (fél-1 óránként 1 játékra lehetett „időkaput” kérni, ahol aztán egy külön gyors sorban előre juthattál, a „fast pass” nélküliekkel szemben.

Volt azért egy-két csalódásom. Például, én úgy emlékeztem, hogy a disney figurák össze-vissza sétálgatnak a parkban (így volt ez 20 évvel ezelőtt), de most tömött sorok álltak hozzájuk 1-1 fénykép miatt. Valahogy elvette a találkozás örömét, hogy, csak 1 katt, aztán a sorban következő jön, szemben azzal, ha az utcán bóklászó Mickeyt kicsit megölelgetheted…Persze ez a fotózás elterjedésével következhetett be, mert akkor még a 36-os kodak tekercset nem kattintgattad agyba-főbe, és nem is arról szólt csak a világ, hogy mindenről minél több fénykép készüljön, de hát ma már ez így van…Úgyhogy például a Mickeyvel való fotózkodásra legalább fél órát kellett várni, de nem volt sokkal különb a helyzet Micimackónál sem. Én nem is vártam volna ki a sorokat hozzájuk, ha a gyerekeim nem ragaszkodtak volna hozzá. Úgy ölelgették Micimackót és Tigrist, mintha a kedvenc meseszereplőjük volna. Meglepő türelmességről tett tanúbizonyságot minden gyermekem, amennyiben a sorokban úgy vártak, mint a kisangyal. Ezt sohase értettem, hogy bankban, boltban, postán képtelenek egy percet is várni, de mondjuk a játszótéri hintán békésen legeltetik a tekintetüket, és felnőtthöz méltó kitartással várnak a sorukra. Egyetlen egyszer fogyott el a  cérna, mikor azt hittük, hogy valami játékra álltunk be, de aztán útközben kiderült, hogy csak Csingilinggel találkozunk, ekkor Duda dühöngeni kezdett, de a lányok hathatós könyörgésére csak kiálltuk mindannyian a sort, és csodák csodája megölelgethettük és lefotózkodhattunk vele!

disneyland91.jpg

Boldog Csimi Csingilinggel

Volt néhány meglepődés is a látogatókat tekintve. Először is nem csak gyerekesek voltak, sőt kifejezetten képviseltette magát az 50+-os korosztály. Ami pedig még ennél is érdekesebb, hogy a legtöbben Mickeyfület viseltek, (amit röpke 25 dollárért árultak minden sarkon). Nem tudom, hogy a későbbiekben vajon mikor fogják felvenni ezt a mesés fejdíszt, de mindenesetre beleillettek az összképbe, és emelték a hely elvarázsolt jellegét. Ami pedig magyarként teljességgel felfoghatatlan volt, az hogy rengeteg kerekesszékes volt, akik viszont a játékokra felszállva kipattantak a székből, és besétáltak a játékba. Nem mondanám, hogy mind idősek, vagy extra túlsúlyosak lettek volna, bár akadt köztük jócskán, de éppen ezért nem sikerült rendszert találnunk ebben a kényelmi módban. Egyébként már a bejáratnál lehetett babakocsit bérelni, így a kisgyerekeseknek is megkönnyítették a park bejárását. Én egy pillanatig gondolkodtam a 4 évesünkkel, de aztán úgy döntöttünk, majd nyakba vesszük, ha nagyon elfárad.

disneyland10.jpg

Háttérben Mickey egér füles látogató

disneyland11.jpg

Mickey Toontown központja Mickey és Minnie házával a háttérben, babakocsi parkolóval

A korosztályos szórásom ellenére mindössze 1 játék volt, ahol külön kellett válnunk, mert a kicsiket nem engedték volna fel, így a nagyok (Duda és Babci apával) egy Indiana Jones-os dzsippes, rázós roadshowra mentek, míg én a két kicsivel egy dzsungel hajókázásra. Az összes többire, még a 4D-s űrutazásra, és Buzz Light lézeres harcolós kisvasútjára is felülhetett az egész család.

A park egyébként tematikus részekre van osztva, az első sétányon (Main Street) boltok (maszk, pék, kávézó, jelmez) során halad át az ember, közben felülhet egy postakocsira vagy lóvasútra. Ez köti össze a park központi elemét a varázskastélyt (Fantasyland) a bejárattal. Ide egy mesés hídon visz be az út, és itt találkozhatsz a legbarátságosabb és legrégibb mesékkel, mint Dumbó, Hófehérke, Alíz csodaországban, Pinokkió, Pán Péter…Ez és a Mickey birodalma (Mickey’s Toontown) az, amit a legkisebbekre optimalizáltak. Aranyos körforgók, bájos kisvonatok, kedves szereplők házikója és cukormázas mesevilág varázsolja el az aprónépet.

Van még vizes elemeket felsoroltató rész (Critter Country), ahol lehet Mark Twain vagy Tom Sawyer kalandjaiban résztvéve gőzhajózni, tutajozni, vagy csak csónakázni a folyón. Ezeket mi kihagytuk, mert bár romantikus a hajókázás, de semmi izgalmat nem kínált számunkra. Ha már víz, akkor inkább a sárga tengeralattjárót, és a Splash Mountain nevezetű vizi hullámvasútat próbáltuk ki, ahol rendesen el is áztunk.

disneyland51.jpg

Gyakorlatilag mindenhol voltunk, ahova szerettünk volna bejutni, kivéve egy ijesztgetős kísértetkastélyt, ahova nem volt kedvünk kivárni az 50 perces sort (mert a Fast Passt már elszórtuk másra), így aztán teljesen elégedetten távoztunk a Parkból. Illetve még egy utolsó előtti bakit elkövettünk, mert egy félelmetes hullámvasút lett volna az utolsó játék, ami azonban Duda elragadtatását nyerte csak el, a lányok pedig szinte sírós képpel távoztak. Így aztán nyakunkba vettük újra a parkot és beiktattunk még egy cuki kisautós körutat, hogy mindenki elégedetten távozzon. Ekkor már este fél 9 volt, teljesen sötét, és elgondolkodtunk, hogy a 9-es tűzijátékot még megnézzük, de a gyerekek szinte már összecsuklottak a fáradtságtól. Így úgy döntöttünk eltekintünk ettől a programponttól, és elindultunk kifelé. Ekkor véletlenül összefutottunk Minnie-vel, aki előtt alig-alig állt sor, ezért Csimi kedvéért odamentünk hozzá. Már épp sorra kerültünk volna, mikor Vilma a saját lábában elbotlott és pont Minnie orra elé esett be hatalmas üvöltés kíséretében. Ez persze Csimit egy cseppet sem akadályozta meg abban, hogy odabújjon Minniehez, aki azonban nem nagyon tudott mit kezdeni a szituációval, és megpróbálta ő megvigasztalni Vilmát, aki viszont már nem akart vele találkozni. Kicsit sírósan, nagyon fáradtan, de élményekkel telve távoztunk végül. Azóta is számtalanszor kerül szóba ez a nap, ami egy életre emlékezetes maradt mindannyiunk számára!

disneyland12.jpg

disneyland2.jpg

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr2614366721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HussarX 2018.12.05. 07:35:12

Hali,
Hol vagytok? Régen hallottam felőletek.
papaAndy

Cicomico1 2018.12.10. 11:10:00

Hallo,
minden rendben van veletek???

Akuci 2018.12.10. 14:33:03

@HussarX: Jól vagyunk! Mexikó city környékén, Cuernavacaban. A facebookon és instán azért aktívak vagyunk.

HussarX 2018.12.11. 08:47:09

Rendben, Ivett rátok csatlakozott az instán.
süti beállítások módosítása