Laszlo Family Adventures

Az utazó család

A nagycsaládos, mint külön "állatfaj"

2015. november 24. 06:20 - Akuci

Egyáltalán hol kezdődik a sok gyerek? Vajon tényleg van közös ismérve a nagycsaládosoknak? Egyszer poén szinten sorolta fel egy barátnőm, amit ő közösnek lát bennem, és a többi három illetve négy gyerekes barátnői között, és gondolkodóba ejtett.

 ujkepe.jpg

Visszatérve, van, akinek már a kettő is „sok”, de mondjuk én a kettőnél húznám a választóvonalat, mert bár a kettő halmozottan, vagyis 100%-al több, mint az egy, de azért nem igényel teljes életmódváltást, legalábbis nem egy életen át. Persze amíg az elején vagy, és belejössz a „kettővel az élet” című műsorba, addig azt érzed, hogy ennél többel már bizonyára képtelenség bírni. Aztán hullámokban rád törhet az érzés egy-egy jobb periódusban, hogy miért is ne menne? De nem az elhatározáson vagy a vágyáson múlik, hogy te kiegyensúlyozott nagycsaládos legyél, azt hiszem, inkább a gyakorlaton van a hangsúly. Éppen ezért nekem soha nem volt nagy a szám (utoljára tizenévesen), hogy négy vagy öt gyerekem lesz. Mindig csak egyel mondtam többet az aktuálisnál, amennyit el tudok magamnak képzelni. Ez eddig bejött, most épp pont jó a négy, öt-tíz évig…aztán lehet esetleg még egy.

Például sok gyerekkel már nem engedheted meg magadnak azt a „luxust”, hogy állandóan az egészséges kaján rágódj. Na nem úgy, hogy nem vehetem meg a minőségi sajtot vagy felvágottat, de egyedi és munkás diétákat, étrendeket (paleo, vegán…)  már meglehetősen nehéz követni, mert a kivitelezés annyi időt emészt fel, hogy egyszerűen nem marad a gyerekekre. Tehát felvághatom a sárgarépát és kígyóuborkát, hogy azt nyammogják az oviból jövet a kakaós csiga helyett, és ezt időnként meg is teszem, de azt kizártnak tartom, hogy minden étkezésre főzzek, és tartózkodjak minden „kész kajától”. Ezt egyébként nem az egyéni étrendet folytatók ellenében írom, mivel a barátnőm például paleos, és pont ezért jegyezte meg ezt a különbséget közte és köztem. Illetve van még egy barátnőnk, aki a harmadik gyermeke megszületésekor mondott végleg búcsút a paleonak, mert egyszerűen nem maradt rá ideje.

2015-11-12_11_28_08-2.jpg

Aztán maradjunk a hétköznapi dolgoknál, a mosás: Nagyon brutális, de én napi kétszer mosok (főleg, ha valaki bepisil és egész ágyneműket kell mossak), bár ezt csak a hét 5 napján teszem, mert a hétvégén szántszándékkal „pihenek” e téren. El lehet képzelni a lakásunkat, amint a három szárító folyamatosan a nappalit, a hálónkat, és valamelyik gyerekszobát foglalja.

Így aztán, amikor felmerült a gondolat, hogy egy szárítógéppel gazdagodjon a család, akkor nem ellenkeztem.  Jelentem, azóta élni sem tudnék nélküle! Néha persze, ha nagy meleg van, és pár óra alatt megszárad a ruha, vagy ha nagyon keveset mostam, és energiatakarékosságból nem akarom beindítani, akkor kiteregetek, de ez igen ritkán történik meg újabban. Tehát második ismérv: aki megteheti, és nagycsaládos, annak van/lesz szárítója!

A harmadik a gyerekek altatása: nálunk mese után mindegyik bemegy a szobájába, puszi, és elalszik magától! A lényeg: soha nem várom meg bent, hogy elaludjon, hanem mind megtanultak egyedül elaludni. Természetesen nem a csecsemőtől várom el mindezt, de már ott próbálkozom, és nem az a cél, hogy szopi közben elaludjon, hanem, hogy annyira komfortosan érezze magát a kiságyában, hogy ha ébren is teszem be, akkor is szívesen aludjon el benne magától. Mindezt nem önfényezésnek írom, hanem egyszerűen meg kellett állapítsam, hogy enélkül egyszerűen nem lehet kettőnél többet lefektetni, főleg, ha az ember néha napján egyedül fekteti a népes sereget.

Következő sarkalatos kérdés az alkalmazkodás, rondább szóval élve a fegyelem fenntartása. Mint már kiderült, nem vagyok az a vasöklű szülő, mégis sokan csodálkoznak az anyukák közül, amikor megkérem a gyerekeimet, hogy öltözzenek fel, és megteszik (egyedül), vagy bejelentem, hogy indulunk és elindulnak minden huza-vona nélkül, esetleg este a játékok elpakolását csak instruálom, de velük szedetem össze a dolgokat.  Aztán néha beleszaladok én is valami dacoskodásba, s az is igaz, hogy mindez inkább a két nagyra (5,5 és 7 éves) jellemző. Bár első látásra csodának tűnhet, ha belegondolunk, hogy az óvónőknek minden nap teljesítik az ilyen irányú kéréseiket, már nem is olyan ufószerű a tény, hogy a gyerek inkább azt csinálja, amit kérek tőle, és nem annak pont a szöges ellentétét.

 2015-10-24_17_41_12-2uj.jpg

Utolsó különbségként: a különórákból biztosan ők lesznek azok a gyerekek, akiknek majd megfelel a helyi (óvodai, sulis) foci, balett és egyebek, és nem a város másik végébe fognak edzésre járni. Mert az ember, ha szétszakad sem fog tudni három/négy gyereket minden délután három/négyfelé furikázni, hacsak nem akarja magát főállású sofőrnek érezni és emellé felfogadni egy állandó fuvarozót is.

Ez persze inkább egy véresen komoly poén, mint a kőbe vésett valóság, mindazonáltal úgy hiszem, hogy aki a fenti pontok mindegyikétől eltér, az megőrül sok gyerekkel.  Lehet szemezgetni, kinek mi a legfontosabb, és azt megvalósítani, ígérem, emelem kalapom előtte, hiszen ez a poszt épp azt bizonyítja, hogy nem vagyok szuper robotanyu, hanem én is csak kompromisszumok segítségével tudok helyt állni. (Várom az eltérő lista ötleteket!)

És hogy valami komolyat is említsek a téma kapcsán: (amit egyébként már valamelyik posztomban írtam) ha sok gyereked van, a legfontosabb, hogy el tudd engedni a saját vágyaidat, és ne gondolj arra, hogy mi lenne most neked jó, hanem vedd ténynek, hogy a világ most a körülöttük forog! Légy jó értelemben „alázatos” és próbáld meg élvezni a gyerekprogramokat, különben ritka vacak és hosszú évek elé nézel.

Nem azt mondom, hogy soha többé ne élvezd azt életed, és ne szórakozz a magad kedvére, de ne várd folyton az alkalmat, hogy mikor lesz egy szusszanásnyi időd. Törődj bele, hogyha veled vannak (mind), akkor nem lesz. Ha pedig már nagyon kiéheztél egy kis kultúrára, vagy némi lustálkodásra, akkor hosszas szervezés után biztos el tudod sózni őket, de a nagy számok törvénye értelmében, már igen valószínű, hogy csak több részletben és rövid időre.

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr868092944

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.11.24. 10:49:56

Gyerekkoromban nagyon szerettem a pöttyös könyveket és az egyik regényben 5 gyerek volt. Mindenféle kalandot átéltek és mindig történt valami. Akkor elterveztem, hogy nekem is 5 lesz ha nagy leszek. 2 lett, de ha visszaforgathatnám az időt, akkor 5 lenne. A legjobb dolog a család és a gyerekek. :)

umarcsi 2015.11.25. 08:38:23

Akuci!
Nálunk is négyen vannak, de - mivel dolgozom, s 2-nél több után BKV-val nemigen bírtam rohangászni - kicsit "ritkábban". Így van 2 kamaszom, akik most ki nem állhatja egymást, pedig kicsinek ők is jól kijöttek egymással.
Ha gondolod írj mailt a fenti nevem @gmail-ra, s cseréljünk tapasztalatot.
Marcsi

\\\'tor 2015.11.25. 08:48:15

Kedves Akuci!

Nagyon jól összefoglaltad a nagycsaládos lét alapvetéseit. Nagyon tetszik amit a "fegyelemről" írtál. Sok gyerek, sok feladat, nincs idő mindenkit külön-külön megkérni hogy öltözzön fel, pakoljon össze. El kell érni, hogy kialakuljanak egészséges automatizmusok.
Nálunk csak három gyermek van, közülük kettő már egyetemista, és rengeteg "munka" van bennük. De vigasztalásul: egyre több szabadidőnk van a nejemmel, és egyre több közös programot tudunk szervezni kettesben.
Attila

nagyonanyuka 2015.11.25. 08:57:24

Nemrégiben léptem elő a négy-gyerekes anyuka státuszból az ötre. Nálunk valamivel nagyobbak a gyerekek (6-11 évesek, meg a kicsi) és pontosan így van, ahogy a cikkben írva van: fektetéskor a gyerekek kapnak egy jóéjt-puszit, aztán ha van még kedve valamelyiknek mesét olvasni, akkor van mese, ha nincs - nincs. A főzéssel kapcsolatban: külön probléma olyan menüt találni a vasárnapi ebédre, ami mindenkinek bejön. Ezt úgy oldjuk meg, hogy akinek nem tetszik, az kipiszkálja belőle a gombát/kukoricát/padlizsánt/stb. Előnyben vannak a sütős kaják (rakott ételek, sült csirkecombok krumpliágyon, stb.), rántottat pl. már évek óta nem csináltam, mert iszonyú sok időt vesz igénybe. A játékok elpakolása húzós téma, mert bár "be vannak idomítva" a pakolásra, karácsony után mindig duplájára nő az elpakolandó állomány (4 gyerek x 2-2 nagyszülő + nagynénik és nagybácsik = ?) Szóval résen kell lenni és selejtezni. A külön edzések úgy működnek, hogy aki el tud menni egyedül, az járhat, aki nem, az nem. Viszont klassz családi program elmenni egy-egy focibajnokságra vagy atlétikai versenyre. Az viszont bosszantó, amikor bemegyünk egy boltba együtt, vagy vonulunk az utcán, és nem is titkoltan úristeneznek meg szörnyülködnek az emberek. Volt, aki azt kérdezte: "Ezek mind magából jöttek ki?" Ti hogy vagytok ezzel?

fumerin 2015.11.25. 09:51:09

Óvónő vagyok, dolgozom, civilben 5 gyerekes anya. Vallom, a jó logisztika a titka a nagycsaládnak. És persze a humor!!! Akinek nincs, szerintem felejtse el a sok gyereket...

Budorka 2015.11.25. 09:59:45

Én köszönöm szépen az írást! Ugyan 'csak' a harmadikat várjuk, de számomra eddig a kettő volt a varázs szám, és jó olvasni, hallani mások tapasztalatairól kis felkészítő a jövőre nézve... és már fel is írtam a szárítógépet a listámra.
Láttam már anyukát öt gyerekkel sétálni, és igazából mindig az ámulat ami leírja mit érzek vele kapcsolatban, bár lehet más ül ki az arcomra. Nekem két igen energikus fiam van(2 és 3 évesek), akik képesek akár három négy felé is eloszlani, úgy hogy nagy gatyafelkötések lesznek.

Akuci 2015.11.25. 10:37:15

@umarcsi: Szívesen írok, de most kicsit el vagyok havazva. Bár érdekel, hogy még mi vár rám, ha kamaszok lesznek. :-)

Akuci 2015.11.25. 10:39:07

@\\\'tor: Köszi a biztatást, de már én is látom a fényt az alagútban (a végét még nem :-)), de ha már a kicsi is 3 éves lesz, biztos többet tudunk mocorogni mi is...de nem is panaszkodom, mert nincs miért. Üdv, Akuci

umarcsi 2015.11.25. 10:42:40

Ha már gép - nekem a mosogatógépem a legjobb bejárónőm :)

Akuci 2015.11.25. 10:42:49

@nagyonanyuka: Szerintem három fölött már ítélkeznek az emberek pro vagy kontra. Van, aki nagyon kedves és "emeli kalapját", és van aki úgy néz, mintha valami bűnt követtem volna el (például, mert nem fér el a járdán a sok gyerektől). Meg lehet szokni, de azért, még most is fel tudom kapni a vizet némelyek reakcióján, és vannak boltok, ahova nem megyek be, mert utálatosak a kisgyerekekkel.

umarcsi 2015.11.25. 10:48:02

Én bezártabb voltam 2-vel, mint 4-gyel. Most már megtehetem azt is, hogy egy szülő egy(két) nagy elmegy színházba aztán másik alkalommal a másik a maradék naggyal, s még bébiszitter is van :) De sok helyre meg kétgyerekesként megyek, mert a nagyokat már nem érdekli. 16, 13, 7 és 2,5 évesek.

Boglárka Mag 2015.11.25. 11:12:42

Nagyon klassz cikk, nagyon egyetértek minden szavával :) ( 4 gyermekünk van, 8,6,4 és 2 évesek :) ) Még annyit tennék hozzá, hogy mennyit változik az ember maga is 1-2 gyerek és 3-4 gyerek esetében, egészségesen el tudom engedni a "jaj mit gondolnak mások ha ezt meg azt csináljuk, vagy nem így meg úgy tesszük" - mert 4 gyerek így is mindenhol hűű meg hááá kategória :) (az 5 és afelett meg gondolom még inkább ) és sokkal kellemesebb lazábban megélni a mindennapokat, mint állandó megfelelési kényszerrel .

szokolovics 2015.11.25. 11:23:53

Nekünk 5 van, 2-10 évesek, és semmi olyan problémánk nincs, amire nem számítottunk előre. Ahogy egyre nőnek, úgy lesz egyre könnyebb, bár a "szakértők" azt mondogatták mindig, hogy egyre nehezebb lesz (kis gyerek kis gond... kezdetű mondóka).

2015.11.25. 12:24:16

nagyon jó és szeretetteli cikk egy normális (nem szélsőséges túlliberális) felfogású embertől. Sok sikert és örömöt kívánok nektek !

jantho 2015.11.25. 12:47:45

Nagyon szép és jók az "érvek" , hogy több gyerekkel is "van élet" sőt ... !
Úgy érzem ezek a "szervezések" és az "irányítások" kialakulnak minden különösebb erőlködés nélkül ( rendrakás, öltözés ) .
A skacok érzik az egymásra utaltságot: annak előnyét és felelősség tudatát is !
Amit még megtapasztaltam , hogy gyermekeink jobban értékelik és alkalmazzák az alapvető emberi, viselkedési normákat ( köszönés, köszönet stb... ) .
Látom -és pozitivan visszajelzik emberek (boltos, tanár, utcabeli)- a 2 tini ( 17 és 15 évesek) és a 7 éves gyermekem viselkedésén. Én viccesen , ha rá kérdeznek , ( Miért a 3. ?! ) közlöm : Új hálószoba készült nagy tükrökkel ! És erre nincs reakció !

umarcsi 2015.11.25. 13:23:37

@szokolovics:
Még nem nagyok! A kamaszkor a nehéz, ott már nem futkosol utánuk, könnyebb élni, intézni a saját életedet mellettük, de a lelki problémáik megoldása nehezebb, mint a kiskori, más jellegű problémák. Így kell ezt érteni. Nyílván egy nagy kamasz mellett szabadabb vagy, de a frász megesz, hogy hol van már 6 órája, miközben a haverok iskola óta nem látták, a telója otthon van - ő meg csak segített egy csinos kislánynak, s pár óra elteltével még üzent is, csak olyan helyre, amit nem tudtál megnézni :)

umarcsi 2015.11.25. 13:25:04

Lányok, ti dolgoztok a sok gyerek mellett? Én ezt érzem időnkét elég nehéznek, főleg, mikor beteges időszakok jönnek... mondjuk nálunk segítség nincs.

szokolovics 2015.11.25. 13:53:07

@umarcsi: Engem aztán nem, esetleg a nejemet eszi majd a frász. :) Most tök jól elvagyunk. Hétköznap mindig van valakinek valami, a két lány balettozik, a két nagyobb fiú focizik. Mindegyiket én hordom edzésre, amíg ők edzenek, a bevásárlást is elintézem. Így a hétvégéink szabadok, mindig van valami program, ha más nem, látogatás a nagymamánál. Nálunk pont fordítva van, mint a "megszokott", mi vagyunk a kisvárosban, a mamáék a nagyobb városban. Havonként egyszer még a színház is belefér, ilyenkor a gyerekek valamelyik nagyinál alszanak. Szerintem 5-10-15 év múlva sem lesz gondunk. A sógornőmet (36) csak sajnálni tudom, 10 éve külföldön él tök idegenek között, gyerek nincs és nem is akar. Legalábbis ezt hazudja magának, látom rajta, hogy meg van őrülve a mieinkért, de valamiért mégis inkább a könnyűnek látszó, felelősség nélküli, dög unalmas életet éli. Igaz, mi sosem voltunk tengerparti nyaraláson, nemhogy kéthetente hosszú hétvégét töltsünk valamelyik nagyvárosban vagy üdülőhelyen, de nem cserélnénk vele semmi pénzért. Érdekes, hogy a szülei (apósomék) szerint ők csinálják jól...

umarcsi 2015.11.25. 14:00:37

@szokolovics: tengerpart... Na mi voltunk. Szakmai út, a szállásra átalány volt 1 főre 4 éjre (normál szállodai ár), megoldottunk belőle 7-t (4 apartman, 3 kemping). Útra autótérítés, 7 személyessel mentünk plafonig felpakolva. 2,5 nap odaút (2 éj útközben) 2.5 nap tengerpart 2.5 nap visszaút. És bírták és nem volt nyüszi, pedig a 3 órás nagyihoz vezető út végét már alig bírják. Görög tengerpartról ment apa konferenciára, este még tudott fürdeni ő is. Mi meg bementünk a búcsúebédre. Útközben néztünk vízesést stb. Rosszabbra számítottam. Hazafele a menekültek miatt 3,5 óra volt a határ. Apa+nagyfiú tolták a kocsit, nagylány kormányzott ölében a legkisebbel, akit tologattam is, a középső fiú kezelte a kéziféket. Egész jól viselték :) Nálunk a házfelújítás vesz el nagyon sok időt energiát.

orsi0509 2015.11.25. 14:14:46

Mi most készülünk összehozni a negyediket :) és egyben beszerezni a szárítógépet ;)

Mindenben egyetértek, talán ezekkel egészíteném ki:

- Az egyik legnehezebb feladat számomra az, ha nagy ritkán mindháromra pesztra kell. Nekünk nincs bébiszitterünk, vállalkozó vagyok, ezért viszonylag kötetlen munkaidővel. A nagyobb már itthon maradhat egyedül (11, 6, 4 éveseink vannak). De ma pl lebetegedett a recepciósom, be kell ugranom este 8- ig helyette. Szóval a kisebbet lepasszoltam a kis barátnőjéhez, anyukája hazaviszi őt is az oviból. A nagyom átmegy a barátjához (mert azért estig, sötétben ne maradjon egyedül), a középső 17.45- ig görkorin van, őt meg az ő barátnője anyukája veszi fel és viszi haza. Szval ha végzek, háromfelé rohanok, összeszedni őket :) Sajnos egy- két kinevelt barátnőn és unokahúgon kívül nincs az az ember, aki bevállalná egyszerre a 3- at :)

Amihez még hozzáfűznék, az a délutáni elfoglaltság. Valóban, amit tudok, megoldok a suliban- oviban. De azt gondolom, megérdemli mindegyik, hogy a vágyainak megfelelő külön órára elhordjam. A lányok így járnak táncolni (szerencsére átfedésben, egy időben, egy iskolába, csak külön csoportba), a fiamat pedig hordom egy programozó suliba. Próbálom ellenben kihasználni ezeket a fuvarozós- várakozós időket :) A nagyobbal tanulunk, míg a lányok táncolnak, a kisebbeket meg lovagolni viszem, amíg a nagy programozáson van (közel van egymáshoz a két helyszín). Valóban logisztika és heti 3x így fél 7- kor érünk haza, de az én döntésem volt, hogy ennyien legyenek... Nem szenvednék ezzel, ha csak hobby lenne ez nekik, de mivel tehetségesek abban, amit választottak, így kötelességem tenni azért, hogy fejlődjenek :) Sokkal nehezebb inkább ezeket finanszírozni... Na, az már nem kutya... Simán elmegy egy szárítógép ára havonta a plussz foglalkozásokra, magántanárokra és a benzinre...

A saját mozgásomat meg úgy oldottam meg, hogy Anya- Lánya hastáncra járunk. Így nem csak együtt vagyok a csajokkal és remekül szórakozunk, sokat nevetünk közben, de észrevétlenül karban tartom a testem is :)

Esti mese is macerás, különböző korosztályú gyerekeknél, hiszen így 3 különböző könyvből mesélek esténként. Most még nincs vita, a kisebb ül az ölemben, a nagyobbak hozzám bújva, nem tudom, 4 gyereknél ezt hogy oldom meg majd :)

Amit még nagyon fontos kiemelni, hogy mekkora hatalmas segítség nekem ez a 3 gyerek. A középsőm egyedül lefüröszti a kicsit, a rendrakásban, kertápolásban mindenki aktívan közreműködik. A nagyobb tanítja a kicsiket írni, számolni, a kicsi meg a nagyokat szórakoztatja vagy vigasztalja, ha éppen arra van szükség.

Szép kerek, boldog az élet ennyi gyerekkel :)

Peetee 2015.11.25. 14:20:24

Látom jártatok Tatán is :)

Akuci 2015.11.25. 14:49:35

@orsi0509: Hú nagyon sok közös van abban amit írtál,s ahogy nálunk megy ez!A különórákkal egy kicsit sarkítottam,mert ők is járnak külön úszni meg akrobatikára...de ez már egy másik blogbejegyzés lesz...
süti beállítások módosítása