Laszlo Family Adventures

Az utazó család

Adj értelmet az ünnepnek!

2015. október 23. 08:46 - Akuci

Október 23-a kapcsán merült fel bennem tegnap, amikor az iskolai ünnepségre készültünk fehér inggel és fekete nadrággal, hogy mire jó ez az egész? Azt gondoltam, hogy szegény gyerek, úgy utálja az ünneplőjét, feszeng benne és kényelmetlen neki, de aztán arra jutottam, hogy valahogy mégiscsak meg kell adni az ünnepnek a „tiszteletet”. Mivel állami általános iskolába jár, semmi kihágás vagy különcködés nem fér bele, tehát kénytelen volt magára ölteni a „nemszeretem” ruháját.

Aztán eltelt a nap, lezajlott az iskolai ünnepség, én pedig délután a játszótéren érdeklődtem, hogy milyen is volt? Egyből odapattant egy kis barátja Dudának és flegmán odalökte, hogy „vacak!” Mosolyogva tovább érdeklődtem. - Igen, és mi volt a vacak?- Az egész, sz.. volt az ünnepség…Verseket mondtak a nagyok, meg egy gyerek a fejére húzott egy lyukas zászlót…(kuncogás). Persze az én kisfiam is hasonló hangnemben folytatta ezek után az ünnepség ecsetelését, de gondoltam, ezt ma nem hagyom annyiban. - Tudjátok, hogy mit ünnepelünk október 23-án? - Vállvonogatás, majd:  - forradalmat. -  És az mit jelent? – Ekkor már türelmetlenek, mennének inkább el, hagyjam őket békén. De ekkor kitört belőlem a szunnyadó töritanár. – Szabadságot akartak az emberek, és tankokkal jöttek ellenük. Ezeken az utcákon is orosz tankok voltak. Nem voltak szabadok, egy nagy-nagy ország irányított, és ki akartuk őket űzni a hazánkból. Nem mondhattad azt, amit gondolsz, a határokat nem léphetted át, csak több évente egyszer, nem járhattál szabadon templomba… - és csak folyik belőlem a gyerekeknek szóló történelem…Ők pedig megkövülten állnak és kérdezgetnek. Az előbbi nemtörődöm kisfiúk eltűntek, helyette viszont csillog a szemük, hitetlenkednek, és mindent tudni akarnak. Látom, hogy ez „a határokon nem úgy lépek át, hogy gondolok egyet, és még az útlevelem sem baj, ha otthon felejtem” megmozgatja a kis fogaskerekeiket, aztán jön a lyukas zászló, hogy „Miért lyukas?”  és a többi gyerekek számára is elmagyarázható, felfogható és izgalmas részlet…

2015-10-23_14_41_37.jpg

Duda épp földrajztudósnak készül, egy zászlóskönyvet szorongat nap, mint nap és a rengeteg zászlót rajzol. Szülinapjára földgömböt kapott ennek megfelelően, és folyton azt nézegetjük. Az ő szempontjából, máris megvan, hogy lehet továbbvinni az október 23-a megértését. Megkeressük Oroszországot, aztán megnézzük mekkora volt a Szovjetunió, aztán mely országokban volt hatalma…Nem ígérkezik bonyolultnak.

Úgy tűnik az iskolai ünnepségen azonban ennek nem csak a töredékét nem sikerült közvetíteniük, de az érdeklődés morzsáit sem hintették el. Persze mit is várok, egyik saját általános iskolás élményem, amikor ünneplőben megyek haza, és újságolom anyukámnak a nap eseményeit. –Képzeld anya, ma valami Mátyásról beszélt a tanító néni…de nem Mátyás királyról. – Ennyi maradt meg nekem Rákosi Mátyásról…és valószínűleg a többieknek is.  Ciki, nem ciki én általánosban erősen kevertem az október 23-át és március 15-ét…Végül is a lényeg az volt, hogy nincs annyi óránk, aztán egy nap szünet biztos következett.  Ha tényleg csak ez számít, akkor viszont teljesen felesleges az ünneplőruha, mert fogalmuk sincs róla, hogy mit ünneplünk, és kik előtt tisztelgünk ezen a bizonyos napon.

korvinkoz.jpg

Azt gondolom, hogy különböző korosztályoknak eltérő módon, mégis élvezetesen és érthetően lehet előadni a régmúltat. Mesésen, színpadiasan, esetleg saját (családi) élményekkel fűszerezve. Dudáéknak például ’56 szeptemberében született a nagymamája, akivel a dédije levonult a pincébe, mert az utcájukon konkrétan tankok közlekedtek. Aztán amikor nem volt elég teje, a mellettük lévő svéd követségről adtak tejport. Még ez a szösszenet is nagyon tetszett Dudának, márpedig biztos vagyok benne, hogy mások családi történettárában sok, ennél jóval izgalmasabb sztorival is lehet találkozni. Aztán tovább lehet menni, (bár én még nem tettem meg), el is lehet játszani kis katonákkal az eseményeket. Csak semmi keretbe szorítás, egyszerűen lázadnak a fiatalok, és jön a gonosz szovjet hadsereg…szárnyalni fog a képzeletük.

Persze ezek mind az én 7 évesemnek valók, aztán a kisebbeknek elég a zászló szimbolika, nyilván semmi szükségük rá, hogy túlbonyolítsuk az ünnepüket. A nagyobbaknak pedig…nos, (és ezért biztos sokan a fejemet veszik), ott van az aktualitás…Mert bizony 56-ban is sokan elhagyták az országot és menekültként folytatták kanyargós útjukat egy távoli úti cél felé, mint azt teszi most sok afgán és iraki család. Velük el lehet azon diskurálni, milyen az egyik oldalon lenni (mint befogadó), és milyen, ha befogadnak. Aztán biztos sokaknak van távolra szakadt ismerőse, rokona, az ő története is érdekes lehet, hogy milyen egy diktatúrából menekülni, mit kell átélni, és hova lehet mégis eljutni? Miért érdemes segíteni, és hogyan lehet beilleszkedni?

Sok érdekes kérdést vet fel egy nemzeti ünnep. Sokféleképpen megközelíthető, boncolgatható és magával ragadó. Bár kisiskolásként engem sem ragadott el a hév soha, hogy megértsem, vagy átérezzem az akkori emberek szabadságvágyát,  mi, mai szülők miért is ne próbálkozhatnánk meg vele, hogy legalább valamely szeglete az ünnepnek érdekessé, és ezáltal tartalmassá váljon a gyerek fejében?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://4gyerekkelszepazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr288013381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása