Az Usához képest Európa, de még Magyarország is egész sokat tesz azért, hogy ne termeljünk olyan sok szemetet. Otthon mindig úgy éreztem, hogy hazánkban rengeteget szemetelünk és egy cseppet sem figyelünk oda a természetre. Ezzel szemben az Usában töltött pár hét ráébresztett, hogy meglepő, de van, amiben mi tartunk előrébb.
Miamiba egy elég egyszerű hotelbe érkeztünk és mivel a reggelit befizettük, egyből szembesülhettem a mértéktelen feleslegesen felhasznált papír és műanyagáruval, amit egyetlen reggeli alatt én és a gyerekek elhasználtunk. Minden, de minden eldobható volt! Az összes tányér, csésze, alátét, kávéscsésze, műanyagpohár, villa, kés. Nem tudom minek a jegyében tették mindezt, vajon annyira drága a munkaerő, hogy többe kerülne elmosni a kávéscsészéket vagy összeszedni az asztalokról a tányérokat, nem tudom, de már nekem fájt ez a felesleges pazarlás. Pedig én igazán nem vagyok az a „savetheworld” típusú ember, sajnos épp csak a minimumot teszem meg, ami elvárható tőlem, de ez még az én szememben is minősíthetetlen volt! Azt, hogy minden eldobható, csak tetézte, hogy minden 1 személyes tasakokba volt csomagolva. Ez nagyon éles ellentétben állt például a legutóbbi izlandi utunkkal. Izlandon ugyanis ki volt rakva a vaj egy nagy tömbben, a cukor, lekvár szintén tálkában, és abból vehettél egy tiszta kanállal. Itt azonban a pici csomagolt méz, cukor, lekvár, vaj, só, bors és még sorolhatnám, mi minden sorakozott a reggeliző asztalon. Első látásra persze cuki a sok apróra csomagolt kacat és utazáshoz is jól jön…de könyörgöm, nem egy utasszállító repülőgép fedélzetén voltunk, csak egy egyszerű szállodában, ahol a két unatkozó pincérnő, akár után is tölthette volna az elfogyott dolgokat.
Ez a fajta szembetűnő pazarlás aztán egész utunkat végig kísérte. Európai szemmel minden duplán, triplán volt becsomagolva, a nagy csomag kisebbe, és a benne lévő még egyenként. Persze látom, hogy ez a fejlettséggel összefügg, nyilvánvaló, hogy amíg Boszniában kiválogatom a tojást és egy papírzacskóba rakom, addig otthon egy papír tojástartóba, itt pedig műanyag tojástartóba, de úgy látom, itt a csírája sincs meg az európai országok igyekezetének, hogy ne még tovább csomagoljunk, hanem inkább egyre kevésbé.
A hogyan védjük a környezetünket szlogenek csak üres frázisoknak tűntek,(néhol ki volt írva Kaliforniában, hogy spóroljunk a vízzel) de amikor adatokat néztem meg, hogy egy átlag amerikai mennyi vizet, légkondit stb…használ egy nap alatt, akkor teljesen elhűltem. Egy átlag amerikai ökológiai lábnyoma 8,22 (5. legtöbbet használó a világ országai között), egy átlag magyaré: 2,92 (85. a sorban) és egy átlag mexikóié: 2,89 (88. a sorban). Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha a föld erőforrásait mindenki úgy használná, mint egy átlag amerikai, akkor 8,22 földre lenne szükség, hogy eltartsa a föld lakosságát. (forrás)
Az is szörnyű volt, hogy bármilyen áruházba mentünk be, a legkisebb közértben is olyan szinten légkondiztak, hogy pulóver nélkül pár perc után megfagytam, köszönőviszonyban sem volt a kinti hőmérséklettel, hiába volt kint 30 fok, simán lehűtötték 20-21-fokra. Mi ez, ha nem pazarlás?
Ezzel szemben átléptük a mexikói határt és hirtelen be tudtam lépni a boltokba extra felszerelés nélkül, nem kellett fáznom, ha venni szerettem volna valamit. A csomagolás pedig újabb meglepetést jelentett. A nagyobb áruházak, amik átkúsztak a határon (pl. Wallmart) persze ugyanúgy csomagoltak, de a helyi üzletek már korántsem használtak annyi felesleges csomagolóanyagot. Többször előfordult, hogy láttam, hogy nincs a hűtőpultban, virsli, vagy felvágott, aztán rákérdeztem, és hátulról hoztak vágva egy tömbből, vagy darabra leszámolva. Sokkal kevesebb az előre csomagolt termék, mint a nagy északi szomszédnál. Persze itt is megvan a chips, keksz, popcorn.. és még egy csomó „junkfood”, amivel a kisboltok is tele vannak, de például a legtöbb helyen helyben készül a tortilla (ami itt a kenyérnek felel meg), és nincsenek nagy fagyis láncok, viszont tele van az utca olyan utcai árusokkal, akik maguk készítik víz alapú fagyijaikat. Egyébként is rengeteg az utcai, helyben készülős kifőzde, ami pár perc alatt friss főtételt kínál.
Guadalajara
Persze ne legyünk nagyon részrehajlók. Ezek a kifőzdék sokszor a műanyag tányérjaikra nejlonzacskót húznak, hogy egyáltalán ne kelljen mosogatni. (Persze jobb egy vékony nejlon zacskó, mint egy eldobható műanyag tányér...) Az utak mentén pedig előfordulnak szemétkupacok is, ami Amerikában elképzelhetetlen. Ezt pedig tényleg ki kell hangsúlyoznom, mert az Usa a természeti szépségeinek környékén és az utak mentén is elképesztő pénzbüntetéseket helyez kilátásba, ha valaki szemetelne, és ez működik is! 1000 dollár büntiért nem csak én gondolom meg kétszer is, hogy egy zsepit eldobjak-e! Valahogy teljesen más a hozzáállás. Amíg Magyarországon mindenkit a saját portálja érdekel, és pár méterrel arrébb már nem rá tartozik a világ, addig Mexikóban gyakran látni, hogy a kertek rendezetlenek, néhol szemetesek, de a városok utcái viszonylag tiszták, nincsenek eldobott holmik. Nem így az út mentén, amit valahogy a "senki földjének" tekintenek. Se nem a városom, se nem nemzeti park, úgyhogy ki lehet dobni a sok senkinek sem kellő szemetet...
Yucatán félsziget, Valladolid környéke
És bár városi összehasonlításban Mexikó nem biztos, hogy nyertesen jönne ki egy- egy magyar városkával összevetve, de ha a természetről van szó, akkor azt véresen komolyan veszik!
Olyan, mintha otthon egy kis réteg mindent megtenne a környezetéért, de a „népnek nyújtott útmutatás vagy nevelés ” az állam részéről semmilyen szinten nem történik meg. Itt minden nemzeti parknál, dzsungel ösvényen, tóparton ki van írva, hogy ne szemetelj, védd a környezeted, szedd össze magad után a szemetet! És a kiírások nyitott fülekre találnak, persze lehet, hogy a meglebegtetett büntetés is hatással van erre, de végülis ez nem számít…a lényeg, hogy minden természeti szépség úgy szép, ahogy van, és nem rondítja egyetlen emberi szemét sem, éppúgy, ahogy az Usában sem!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Igazán nem akarom magunkat lehúzni, de otthoni kirándulásaim során temérdek eldobott petpalackkal, sörös dobozzal és zacskómaradvánnyal találkoztam a kirándulóösvények mentén és a vizeinkben. Valahogy azt hittem, ahol sok az ember, ez természetes velejáró, és nem is nagyon lehet ezzel mit tenni, csak annyit, hogy én nem dobálok semmit el. Ezzel szemben, itt senki nem szemetel!
De hogy megint önmagamnak mondjak ellent, láttunk olyat is, hogy nagy betűkkel ki volt írva a vízeséshez, hogy tilos mosószert, tusfürdőt, naptejet, szúnyogriasztót használni annak, aki fürdik, és amit a lelkes turisták be is tartottak, de az őslakos indiánok nem. A helyiek ott mosták bőszen a hajukat, vagy épp az edényeiket a vízben. Ebben az esetben azonban nem tudok eltekinteni attól a körülménytől, hogy ezeknek az embereknek nincs folyóvíz bevezetve az otthonaikba, tehát nem csupán nemtörődömségből teszik, hanem, mert nincs más lehetőségük…
Persze minden országnak van hova fejlődni, Mexikóban bizonyos indián területeken még az alapszolgáltatások is hiányoznak, vagy csak hellyel-közzel elérhetőek. Fontosak a kiírások, de nem elégségesek, ha nincsenek megteremtve a betartásának a feltételei…
Az Usának fel kéne ismerni, hogy a nyugat -európai minta követendő, és lehet még valami attól higiénikus, hogy nincs a csomag is becsomagolva.
Nekünk meg tovább kéne látnunk a szomszédnál, és rá kéne jönnünk, hogy ne mindig másokra mutogassunk. Legyünk igényesek ne csak a saját háztájunknál, hanem azon túl is, másokért, a gyerekeinkért, a jövő nemzedékeiért…
Ti hogy látjátok ezt? Mint utazó, nyilván csak egy szegletét látom az egésznek, de bizonyos elemei annyira szembetűnőek az országok közti különbségeknek, hogy szerettem volna megosztani veletek! Várom, hogy a hozzáértők tudása kiegészítse a posztomat!
